Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
34 Ezek Faludy lírájának legderekasabb alkotásai. Mert alkalmi költeményei messze elmaradnak tőlük, sőt nem igen ütik meg az alkalmi versek szokásos mértékét. Még legtöbbet ér közöttük a némileg ódái magaslatra emelkedő „Mária Terézia Királyné Asszonyhoz“ s a „Győzedelmeskedő Nádasdi“. A vallásos énekek sem számukkal, sem mübecsükkel nem emelkednek ki Faludy költészetéből. Összesen hat ilyent írt, név szerint: „Szent István Királyhoz“, „Szent Imre Herczegröl“, „Az Úr Jézushoz“, „A Feszülethez“, „Szűz Máriához“ és „Szent Emidhez“. Értéküket mégis a mindegyiken elömlö, meggyőződésből származó meleg vallásos érzület, könnyed versalak s szépen csengő rímei adják meg. A Szent Istvánhoz és Szent Imréhez intézettekben, miként a katholikus vallásos költészetben minden korban, úgy ezekben is az általános keresztény eszme a nemzeti eszmével kapcsolódik össze. A vallásos érzület melege tünteti ki az „Úr Jézushoz“ és a „Feszülethez“ czí- müeket. Az előbbi a tökéletes, a jutalmat nem kérő, a büntetéstől nem félő „ingyen“ szeretet megnyilatkozása. Ingyen, Uram ! te szerettél, Teremtettél, megszenteltél, Megváltottál engemet: Úgy én szivem szép szerelme ! Az én lelkem gerjedelme Ingyen szeret tégedet. A második minden katholikus előtt ismeretes; ki ne ismerné ugyanis a „Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok“ folytonosan használatban lévő nagyböjti énekünket, mely ugyanegy eme „Szüzek, ifjak sírjatok“ kezdetűvel. Mióta Bozóki Mihály „a marőthi egyháznak legkisebb szolgája és kántora“1 1797-ben Váczott kiadott „Kótás Énekeskönyvébe“ bevette, azóta a nép mindenütt énekli és legkedvesebb énekévé vált s mindössze annyi változás esett rajta, hogy első sora helyett ma a nép „Keresztények sírjatok“ kezdettel énekli. És meg is érdemli, hogy ily halhatatlanságban részesült, mert a vallásos és emellett egyszerű népies hang, tisztán csengő rímei, könnyedség a gondolatmenetben vallásos líránk derék alkotásává emelik. ') Bogisich Mihály : M. Egyházi Népénekek a XVIII. sz.-ból. Értek, a nyelv- és széptud. köréből. 1881. IX. к. XI. sz. 34. 1.
