Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
zognak jobbra-balra, mint fegyelmezett közkatonák, de nem repülnek soha, mint költők.“1 Ott van példáúl e kor számbavehetö kisded csoportjából mindjárt Rádai Pál. — Kedves pietizmusa, nem egy helyen közvetlen melegsége ma is megkapja az olvasót, de ezeken a vallásos énekeken is inkább a rímeknek, a rövi- debb soroknak keresése látszik, s ha szigorúan ítélünk felettük, bizony alig több a rímes prózánál. Vagy ott van Orczy Lörincz, ki nem nagyszámú verseiben nemes, az egyszerűség és a szegény pórnép emberének mutatja magát, de a fel-felcsillanó költöiesen idillikus hang daczára sem találhatunk bennök valódi költészetet. Vagy hivatkozzunk-e gróf Rádai Gedeonra, ki nem is produktiv szellem, ki inkább műveltségével, ízlésével, mint tollával hat, kinek a verselés terén jelentősége legfeljebb az, hogy a régi verselés laposságát belátván s a kádencziák egyhangúságát megunván, a görög-római s a nyugoti formák megkísérlésével a verselés külalakjának új csapást mutat. Mindössze még Amadé L. és Faludy az, kiknek költészetén némileg az igaz költői íz érzik. Amadé erős egyéniség, könnyen hévül és könnyen érzékit, de a rögtönzések kisebb hibái mellett az ö legfőbb hiánya is az, hogy nincs meg nála a nagy eszme, mélyebb felfogás, igazi szenvedély, elragadó öltöztetés. Faludy meg épen nem is oly erős egyéniség, nem oly érzékeny, kevésbbé fogékony természet, bár művészi érzéke biztosabb, nem oly könnyed, de felfogása mélyebb. Érdekes és találó összehasonlítást ad Négyesy László2 e két egymást valósággal kiegészítő költői jellemről; adjuk át neki a szót. „Mindkettő alanyi költö volt, de e körön belül tökéletes ellentéte egymásnak. Faludi egyszerű ember, szigorú erkölcsű szerzetes: Amadé főúri ház ivadéka, könnyű vérü világfi és katona. Egyik elméletben írja a bölcs és nemes udvari ember kellékeit, másik gyakorlatban éli az udvari gavallérélet örömeit. Mint költők is, egészen különböző természetek. Faludi nyugodt, Amadé heves véralkatú. Amaz a kiforrott, elmúlt érzelmek reflexeit adja, kristályos idomban, szépen kidolgozva: ez közvetlen az érzelmek hatása alatt hevenyész, magokat az érzelmeket adja, költői idomra olykor nem is elég *) Jámbor Pál: Pesti Napló 1862. 250. sz. 2) Négyesy : Amadé L. versei. 31—32. lap.
