Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

Sbafuctij Köftessetc.

Faliidy költészetét két csoportra oszthatjuk. Több-kevesebb sikerrel próbálkozott meg ugyanis a lírai és drámai költészet terén. Míg lírai költészetével azonban számbavehetö nyomokat hagyott költészetünk történetében, drámai müvei a divatját multa szokással együtt hatás nélkül maradtak.

Kétségtelen dolog, hogy Faludy költői természet volt. Hogy azonban teljes erővel ki nem fejlődhetett, nagy része volt benne azon szomorú kornak is, melynek a gondviselés folytán gyermekévé született. Mert valóban a miben Faludy azon szomorú viszonyok között is nagy volt és erős hatású — nyelvezetét és verselési újításait értjük, — az a benne szunnyadó Isten adta tehetség önkénytelen megnyilatkozása volt csupán; a mi miatt pedig korszakalkotó költővé nem válhatott lángoló eszmék és pezsgő irodalmi élet hiányában, egyéb tényezők tekintetbe vétele mellett is, főleg korára vezethető vissza, mint a szellemi élet természetes talajára, melyből az irók és gondolkodók gondolataikat, eszméiket, czélzataikat merítik. A nemzetietlen kor pedig még az erős költői természetnek is sivár talaj volt.

És tények mutatják, hogy e kor, miként a szellemi élet minden megnyilatkozásában, úgy költészetében is visszaesést mutat az előző századhoz képest. Az előző kor nagy eszmékért való küzdelemben izzott. A nemzetiség és vallásszabadság eszméje vitte a nemzetet évszázados küzdelmekbe, de e két hatalmas eszme volt egyúttal az, mi a nemzet erejét, idegeit a végsőkig fokozván irodalmának, költészetének ihlető tényezőjévé vált. Mert az örökös fegyverzaj közepette is folyton szóltak a múzsák s míg a népköltészet a maga szerelmi, úgynevezett „testi“ dalaiban a még mindig tartó ellenkező morális felfogás daczára is, továbbá a harczoló, majd vigadó,