Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
— 20 — szerző így jellemzi.1 „Különben nyugodt és csendes s csodálatosan könnyed, játszi és kedves volt, a társalgásban ragyogóan elmés, a természettől, de meg saját erejénél fogva kellemes és kedves volt, a ki semmitől sem inkább, mint embertársainak megsértésétől óvakodott és ezért sem ö nem beszélt másokról, sem hallgatni mások megszólását nem szerette.“ Ezen tulajdonságáról a Jezsuitáktól Révai is tudomást vett s maga, kit nem egyszer keserített el a hát megett való beszéd, kétszeres nyomatékkai jegyzi fel2 3 Faludyról: „Teljes életében különös vót benne az emberszeretés. Soha senki hírének s nevének nem ártott. Ha hol emberszólást hallott, onnét vagy azonnal elsietett, vagy ha el nem mehetett, nyilván adta jeleit, hogy kedve s akaratja ellen vagyon az aféle rágalmazó beszéd.“ Kölesy szerint8 mint el ülj áró alattvalóival nem bánt keményen s mint tanárnak előadása nem volt unalmas. Jó és jámbor volt tettetés nélkül s az élet terheit élete végén is békés szívvel viselte. Ezen jellemvonásain kivül verseiből főleg egy vonás domborul ki legerősebben: a természet élénk szeretete. Az egyébként épen nem áradozó költő azon verseiben, melyekben a természetről énekel, szinte áradozásba vész, de épen ezek a versek, melyekben az erdő szépségeit, a virágok ezer nemét, az erdők s mezők dalos lakóit dicsöiti, egyik legszebb lapja költészetének. íme azon adatok, melyek derék írónkról előttünk ismeretesek. Kevés biz az s nem egy pontban bizonytalan. Nem a véletlen oka ennek, részint akkori irodalmunk viszonyaiban rejlik az ok, hogy tudniillik Íróink irodalmi nyilvánosság nélkül szinte ismeretlenül dolgozgattak, részint költőnk jellemében bírja magyarázatát. Korának fölfogása, de meg saját szerénysége is tiltotta, hogy például verseit is, játszi kedélyének szabadabb megnyilatkozásait, nyilvánosságra hozza. A mit irt is s a mit közlésre érdemesnek tartott, azt is csak ismerőinek adta át olvasásra s csak ezek buzgalmának köszönhetjük,4 hogy azok még Faludy életében széliében ismeretesek lettek, sőt hogy azokat énekelték is5 * s így a költői Ízlésre főleg nyelv >) u. o. 2) Életrajz. Bellaagnál 13 1. 3) Magyar Plutarch 175 1. 4) Bacsányi M. múzeum 1788. I. k. 107 1. 6) Takáts Sándor : Benyák Bernát Budapest 1891. 29 1. említi, hogy Benyák is költött verseire dallamokat.
