Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

erőt nagy kinod elviselésére szent hitünk vigasztaló szavaiban; keress gyógyitóírt a te hü néped együttérzésében.

Kedves fiaim! Még nehány perez és megnyílnak előttetek a szentegyház kapui. Ha valamikor, úgy most járuljatok buzgó, áhitatos szívvel ahhoz, kitől az áldás jő, a ki javunkon fáradozik akkor is, mikor büntető jobbjával sújt le ránk; könyörögjetek hozzá, adjon örök nyugodalmat szebb és jobb sorsra méltó királynénknak, a mi jó édes anyánknak; adja meg neki a legjobbak jutalmát, az örök életet; vegye fel öt választottjai sorába, honnan áldó kezét terjeszsze öt szerető nemzetére; támogasson, vezéreljen bennünket, hogy őseink nyomdokain haladhassunk. — Könyörögjetek Istenhez, adjon erőt megtört királyunk lelkének, hogy össze ne roskadjon a borzasztó kínok terhe alatt, hanem évek hosszú során át legyen támogató jó atyánk; kérjétek öt az ének szavaival:

„Tartsd meg Isten a királyt Néped hozzád igy kiált, —

Távoztass el tőle minden Testi s lelki kárt“.

Tegyetek erős fogadást az Ur oltára előtt, hogy szivetek utolsó dobbanásáig híven megörzitek feledhetetlen édes anyánk, Erzsébet királyné emlékét, reágondolva üdvözlitek a felkelő napot, nevének emlegetésével végzitek napi teendőiteket s neki örök nyugalmat kiváltva hajtjátok nyugalomra fejeteket.

Tegyetek fogadást, hogy minden erőtöket felhasználjátok arra, hogy derék fiaivá legyetek a hazának, hogy felséges urunk és királyunk fájdalmában örökké osztakozni fogtok.

Megdicsöült szellem, ki az égből nézesz le ránk, Isten Veled! Isten Veled! Legyen álmod csendes! Nyugodjál békében!!!