Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
85 — Azután az ifjúsághoz fordulva az abiturienseket óva figyelmeztette, hogy ha egyszer ráülnek az élethajójára és vihar fenyegeti, mindig jussanak eszökbe azon magasztos elvek, melyekre ez iskola tanította; s ha egykor sikerül magasabb állást kivívniok, mindenkor hálás kegyelettel gondoljanak az anyaiskolára, melynek emlőin táplálkozva szerezték meg alapismereteiket. Azokat pedig, kik továbbra is tagjai maradnak az intézetnek, buzdította, hogy ha jobbak nem tudnak lenni elődeiknél, legalább azok nyomdokain haladva iparkodjanak megőrizni az intézet jó hírnevét. A szépen sikerűit ünnepélyen oly nagyszámú és előkelő közönség jelent meg, hogy 138 írt jutott a két egyesületnek a belépő-díjakból és szives felűlfizetésekből, melyekért itt is köszönetét mond az igazgatóság. Junius 13-án ismét ünnepelt az ifjúság. E napon fejezte be a tanártestület egyik érdemes tagja, nt. Tímár Péter tanári működésének 25-ik évét. Méltóvá tette tehát magát arra, hogy az intézet, melynek kebelében 22 éven át hirdette az igaz, szép és jó magvait, háláját nyilvánítsa vele szemben. Amint elvégezte vizsgálatát, az igazgató a tornacsarnokba gyűjtötte össze az ifjúságot, hol üdvözölte az ünnepelt férfiút rámutatva beszédében azon érdemekre, melyeket az intézet érdekét előmozdítva szerzett, mely érdemek őt arra ösztönzik, hogy köszönetét nyilvánítsa úgy a magasabb tanhatóság, mint a saját, a szülők és tanítványok nagy számának nevében s kívánjon további munkálkodásához erőt, kitartást és áldást a jó Istentől. Ft. Kosztra Ignácz, a nagykárolyi kerület esperese, az intézet püspöki biztosa üdvözölte azután az ünnepeltet egy szépen átgondolt beszédben, melyben a vallás becsét és értékét fejtegette és kijelentette, hogy ő a vallást tartja a tudományok alapjának, mely állítását classicus idézettel, költők és szentatyák nyilatkozatával bizonyította be. S éppen azért, úgymond, e tárgy tanítása nagy tapintatot és körültekintést kíván. Mint az intézet egykori növendéke, ma püspöki biztosa, nyugodt lélekkel elmondhatja, hogy ez iskolában a vallástanítás hivatott egyének kezében van, kik közt az ünnepelt méltó helyet foglal el. Mint ilyennek mond köszönetét úgy Öméltósága a püspök úr, mint a saját nevében és kiván további munkálkodásához erőt és Isten áldást. Erre Takács Béla, VI. o. t. üdvözlete következett, ki egy csinosan kikerekített beszédben fejezte ki a tanítványok hálás köszönetét azon törhetlen, fáradtságot nem ismerő buzgalomért, melylyel keblökbe iparkodott csepegtetni a vallás boldogító eszméit. Ünnepeltünk könyektől meghatva mondotta el köszönetét. „Bátran léptem e terembe, úgymond és most alig találok szavakat, hogy e nem várt, nem keresett kitüntetést megköszönjem“. Fogadását újította meg az ünnepelt, midőn kijelentette, hogy itt, vagy ha a rend érdekei úgy kívánják, máshol, mindig azon az úton fog haladni, melyen haladva kiérdemelte elöljárói, barátai nagyrabecsűlt tiszteletét. Tanítványait buzdította a kitartó szorgalomra és Isten félelemre s azon Ígéretük beváltására, melyet mindnyájok nevében szónokuk tett. Az egyszerű, de lélekemelő ünnepély a jubiláns éltetésével ért véget. Végezetül megemlítjük, hogy az ifjúság Ő felsége magas névünnepén az ünnepélyes sz. misén vett részt; a koronázás évfordulóján pedig
