Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896

A simonia a clerus tekintélyét teljesen aláásta. Nem hiányoztak ugyan egyes reformátorok, kik megkísérelték a bajokat orvosolni, de az akkori idők erkölcseinek hanyatlott volta minden jó reformot tönkre tett, minden jó törekvést meghiúsított. A káptalanok einanczipálták magukat a püspökök fenhatósága alól, a papi állásokat nemesi családokból származott egyének foglalták el, kik hivatalukban csak jövedelmi forrást láttak, a papi teendők végzésére pedig másokat fogadtak fel. A kolostorokban is újból meglazult a fegyelem, s eredeti hivatásukkal ellentétben a legnagyobb erkölcsi corruptio példányképeivé váltak. Az egykorú szent Bernát elkeseredetten ostorozza az egyháziak visszaélését, de segíteni ö sem tud.

Egyházi téren elharapózott eme fegyelmetlenség kihatott a társadalomra is; a polgári rend felbomlott, a nyugalom és a közbiztonság teljesen eltűnt. A szegény nép a hűbériség békóiba verve, mögvetetten, zsarnok urai önkényének odadobva, tűrte szerencsétlen sorsát. A Hohenstaufoknak a pápasággal folytatott ádáz küzdelme, s e küzdelem folyamában keletkezett ellenpápaság csak növelték a bajt egyházban és államban egyaránt. Az engesztelhetlen gyűlölet, mely a gazdag hierarchia iránt eddig csak lappangva jelentkezett, most kitört, s a szektákban keresett menedéket. Hiába szóratta Barbarossa Bresciai Arnold hamvait a Tiberisbe, tanai belopóztak a tömeg szivébe, csak alkalmas pillanatra várt, hogy kitörjön. E pillanat megérkezett Valdus Péter fellépésével, ki magáévá teszi Bresciai Arnold tanait, s nyíltan támadva a gazdag hierarchiát, anarchikus tanaival, melyeknek kiinduló pontja a tökéletes szegénység volt, veszélyezteti az egyházat, államot és kultúrát. Az akkori pápa III. Incze hivatásának teljes tudatával küzdött a veszélyes tanok ellen; uj szerzeteket alapított, a papságot erényes életre buzdította, követeit mezítláb, szörruhában küldé az uj eretnekek megtérítésére, de hasztalan. Végre fegyvert fog ellenök, nagy részben kiirtatja őket, de meg nem semmisíthette, mert e szekta lappangva bár, de fentartá magát, s veszélyesebbé vált mint volt azelőtt. Ilyek voltak egyházi és állami viszonyaink európaszerte a XII. század végén és a XIII. század elején, midőn az isteni gondviselés egy férfiút küld a küzdelemben kimerült pápa segélyére Assisi szent Ferencz személyében.

Szent Ferencz Umbriának Assisi nevű városában született 1182-ben, gazdag kereskedő családból. Atyja Pietro Bernar- dona, keményszívű és nyereségvágyó posztókereskedö, anyja