Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896

27 nek. Halcsi Sándor volt az első ferenczrendi szerzetes, ki a párisi egyetemen tudor kalapot nyert, s ugyanott a bölcsésze­tet és a hittudományi tanította. Itt tanított Occam Vilmos is, kit a venerabilis inceptor czíinmel tiszteltek meg úttörő mun­kálkodásáért. Egy szent Bonaventura mindenkor tekintély lesz a hittudományok terén épúgy, mint Bacon Roger írországi szerzetes a természettudományok, Duns-Scot pedig a bölcsé­szet és theologia terén. Különösen kitűnt Bacon Roger, ki kortársait a tudományos kutatásokban túlhaladta, miért is a doctor admirabilis czíinmel tisztelték meg. S dicséretükre legyen mondva, még e magas állásban sem feledkeztek meg eredeti hivatásukról, a népről, még itt is a nép üdvén munkálkodtak, s befolyásukat ép úgy mint tehetségüket, a nép és a föld felsza­badítására, s az igazi keresztény civilizáció megalapítására for­dították. Korunk fennen magasztalja a civilizáció érdekében tett legkisebb szolgálatot is; s csodálatos, hogy épen azokat, kik a cultura fejlesztésére annyit tettek és tesznek ma is, figyelmen kívül hagyja. Pedig hány százra megy ama ferenczrendiek száma, kik távol keleten Ázsiában, Afrika belsejében, Ausztráliában vér­tanú halált szenvednek a civilizáció szolgálatában. — S teszik ezt minden utógondolat, a kitüntetésnek — melyet nem is vár­nak — minden reménye nélkül egyedül Istenért, s a pogány népek lelkiüdvén kívül, ezeknek modern átalakításáért. Bizony- nyára szebb, nemesebb és fenkeltebb e tiszta szívből és benső meggyőződésből származó önzetlen munkálkodás, mint korunk­nak önző, s az anyagiakat hajhászó lázas kapkodása. A modern atheistikus irány eltörölne mindent, mit egykor a jámbor ke­gyelet alkotott; s ezt meg is tehetné, ha ezen jámborság- sugalta alkotások nélkülöznék az erkölcsiség és létjogosultság­követelte feltételeket. Mert a történelem czáfolhatlanul bizonyítja, hogy minden institúció csak addig él, míg az emberiség javát szolgálja, amint ezt nem teszi, egyideig még élösködik ugyan a régi dicsőség foszlányain, de órája ütött, s csakhamar a megsemmisülés örvényében kell elmerülnie. Hány nemzet múlt el, hány trón dőlt össze az idők viharai alatt, s a ferenczrend ennek daczára még most is él. S vájjon fenmaradt volna-e, ha nem volna benne élet, ha nem az emberiség javát mun­kálná? Édes hazánkban is szerep jutott a ferenczrendnek, A talárjárás után elszegényedett és koldussá lett népnek a ferenczrendiek voltak vigasztalói és tanítói. Ők voltak azok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom