Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896
— 20 — bizonyára az énekírással foglalkozó rendfönök tollából eredhettek. Különböző mondák, hagyományok, sőt irodalomtörténeti adatok bizonyítják, hogy szent Ferencznek többrendü énekei forogtak közkézen, de csak egyetlen egy maradt főn, melynek hitelessége kétségtelen; ez az II frate Sole, némely kiadásokban Cantico de le Creature, vagy Cantico del Sole. *) A XIV. századbeli ferenczrendi költőkről szóló müvében Ozanam azt írja, hogy a Naphoz szóló óda v. hymnus, melyet először Pisai Bertalan idéz a XIV. század vége felé, csak sie- nai Bernátnál van meg, ki szent Ferencz halála után száz évvel írt. A hymnus szövege Boehmer fordítása szerint így hangzik : Magasságbeli mindenható jó uram, tied a dicséret, dicsőség, tisztelet és minden áldás, egyedül tieid ők és nincs ember, ki méltó lenne kiejteni neved. Dicsértessél én uram minden teremtményeiddel együtt, kivált a szegény nap testvér által, mely nappalt ad és világit, mert szép és nagy fénytől sugárzó; a te arczod, oh! legmagasabb, hordja ő magán. Dicsértessél én uram, húgaim a hold és csillagok által, te formáltad őket az égre, szépek, ragyogók és drágák ők. Dicsértessél én uram, a szél testvér és a levegő által boru- latkor és derűvel, s minden idővel, mert általok tartod főn teremtményeid. Dicsértessél én uram, búgom a víz által, mely igen hasznos, drága és tiszta. Dicsértessél én uram, testvérem a tűz által, melylyel bevilágítod az éjt, szép az, víg és erős. Dicsértessél én uram, húgom az anyaföld által, melyet fön- tartasz, kormányozol, és a mely különféle gyümölcsöt, színes virágot és fűvet terem. Dicsértessé! én uram, azok által, kik szerctetedért egymásnak megbocsátanak és elviselik a nyomort, üldözéseket; boldogok, kik békével tűrnek, mert általad oh legmagasabb! meg fognak koronáztatni. ’) Rényi.
