Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
— 330 — követte Pap Ferencz VIII. o. t. csinosan megirt felolvasása sz. Imréről, melyet a közönség végig élénk érdeklődéssel kisért. Az ifjúság éneke, Novák Béla alkalmi ódája előadva Pap Dezső VI. o. tanulótól, épp oly tetszésben' részesültek, mint az előbbi számok. Most — igy beszéli tovább az idézett lap — Hám József igazgató magas színvonalon álló beszéde következett. Beszámol a zászló eredetével és árának beszerzési módjával s kijelenti, hogy a nagy közönségé s a tanuló ifjúságé az érdem, hogy most itt áll a fényes zászló egész pompájában, mely, miként a profán zászló az állami hatalom symboluma, ifjúságunk hitéletének s vallásos érzületének jelvényeként fog mindenha díszelegni; s miként a hadi zászlóhoz a legmagasabb rangú katonának éppen úgy kell ragaszkodnia, mint az utolsó közvitéznek, e zászló is hirdetője lesz minden ifjú előtt, hogy a tudomány alapja a vallás. Ezekután azt fejti ki, miért hagyta e szép, tavaszhoz illő ünnepélyt a ködös novemberi napokra, mikor a zászló már áprilban készen állott. Az ezredévi ünnepségek sorozatát kívánta — úgymond — megkezdeni egy részről, más részről meg, nem lévén eddig külön, választott védő szentje a főgymnasiumnak, sz. Imre herczeget kívánta azzá avatni, a ki vér a mi vérünkből. A mélt. zászlóanyához fordulva megköszönte annak leereszkedését. Érdekesen hozta viszonyba Öméltóságát az ifjúsággal, midőn igy szólt: „Méltóságod e tette által intézetünkkel körülbelül olyan rokonságba lépett, minő rokonság van a keresztanya és a megkeresztelt gyermek között s igy kötelességet is vállalt magára, hogy ifjúságunknak útmutatója lesz az erények utján. Méltóságod ezt meg is cselekszi. Ismerem nemes, jó lelkét. Negyedik éve látom minden vasárnap és ünnepen megállani házunk előtt a grófi fogatot, abból Méltóságodat kiszállani, hogy adóját lerója Teremtője iránt. Ismerem lojalitását a felséges trón iránt. Ismerem buzgalmát, áldozatkészségét a haza cultur- intézményei, jótékony egyesületei iránt, mely téren nagynevű ősei példáján buzdulva, mindig az elsők közt szerepel. Mik ezek, ha nem a legszentebb fogalmak körűi szerzett érdemek és erények ? Már a kinek van miből, adhat másnak ; a kinek fogalma van a legszentebb dolgokról, másokat is megtaníthat azokra. A mai naptól kezdve, mélt. Grófnő a mi munkásságunk karöltve fog járni; méltóságod nemes példájával, mi tudásunkkal fogjuk oktatni az ifjúságot. Nem lesz könnyű a feladat, de ne riadjon vissza Méltóságod ; merítsen erőt az írás e szavaiból: „Kik sokakat tanítanak az igazságra, fényleni fognak, mint a csillagok." Az én óhajtásom az, hogy nagyon sokáig teljesítse nemes tanítói tisztjét. Ifjúságunk nevében fogadja méltóságod azon ígéretet, hogy valahányszor e zászló alatt megjelennek a sz. körmeneteken, drága életéért hő imát küldenek ahhoz, kitől az áldás jő; hogy a mai nap emlékét örökre megőrizve követni fogják méltóságodat erényei utjain. Fogadja még egyszer hálás köszönetünket szives leereszkedéséért s a fejedelmi szalagért, melynek jelmondatával helyeslő bírálatát méltózta- tott nyilvánítani a mi eljárásunk felett. Éltesse az Isten kedves családja örömére igen soká.“ A lelkes ifjúság szűnni nem akaró éljenzésben tört ki a director szavaira, melyeknek lecsillapulta után a koszorús hölgyeknek, a felavatást végző plébánosnak, a közreműködő tanároknak s a megjelent díszes közönségnek mondott köszönetét.
