Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
II. KORSZAK. Az I. Ratio educationistói a II. R. educationisig. 1777-től 1806-ig. Mária Terézia királynénk uralkodásának java részét az általam tárgyalt első korszak tölti ki s talán előbb kellett volna uralkodásáról szólanom; de mert korszak alkotó műve 1777-re esik, itt fogom őt tanügyi politikájával az olvasónak bemutatni. Mária Terézia politikáját szeretik sokan ravasz politikának nevezni, mivel a főurakat Bécsbe édesgette, magas állásokra emelte, hogy az édes otthont feledtesse velük s igyaz országot örökös tartományai közzé sorozza. Azon történetírók, kik II. József császárt, a kalapos királyt erőszakos politikájáért elitélik, kevésbbé féltették az országot emennek erőszakos kezétől, mint a sima asszonypolitikától. Nem akarok védelmére kelni Mária Teréziának, de azt kijelentem, hogy minden ravaszsága mellett sem volt ártalmára hazánknak culturpolitikáját illetőleg. Általánosan ismert dolog, hogy a jezsuitarend eltörölte- tését kierőszakolta XIV. Kelemen pápánál, valamint az is, hogy a rend elkobzott vagyonából teremtette a tanulmányi alapot. Históriai tény, hogy a nevelés eddig a papság, különösen a jezsuiták, illetőleg protestánsok kezében volt, tehát teljesen felekezeti színezetű is volt. Az államnak minden másra volt gondja, csak a haza reményeinek nevelésére nem. Mit bánta ő, ha visszaélés visszaélésre halmozódik is, csak ő folytathassa útját a politika százrétü tömkelegében. Mária Terézia ez állapotot megváltoztatta; a felekezeti, mondhatnók szabad nevelést megszüntette, az állameszmét bevitte a nevelés politikájába is.