Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
— 82 — és oktatás-módszerük volt irányadó az újabb keletű tanító szerzeteknél is. Bizonyos tehát, hogy a hazánkban meghonosodott ájtalos iskolák, mint akkor nevezték a piaristákat, szintén az ő nevelési módszerüket vették át, melynek sarktétele volt: nem sok, hanem alapos ismeretekkel kell megrakni a növendék elméjét; igy válnak azok az ifjú tulajdonává, igy mennek át a lélekbe. Hogy csakugyan ez elv volt eleink előtt irányadó, bizonyítják Beer e szavai: „Die Piaristen, welche mit Beginn des achtzehnten Jahrhunderts neben den Jesuiten einen Einfluss gewonnen, eigneten sich auch Klassenfolge und Lehrmethode der Jesuiten in Bezug auf die alten Spachen. Későbben kitágították a tanítás keretét, melybe felvették a hazai történelmet, a mathematikát, geometriát és physikát is; sőt egyes intézetekben a rajzot, festést és zenét is tanították, magától értetődik, hogy nem mint rendes tantárgyakat, hanem facultative. Ez előzmények után lássuk, hol, hány tanítvány előtt, kik juttatták érvényre Nagy-Károlyban a jezsuitáktól átvett, későbben Kibővített tudomány elveket. A hol ? kérdésre határozott választ adhatok, a mennyiben egykorú feljegyzésekből világos, hogy a piaristáknak kijelölt majdnem 6 holdnyi terület keletnek eső részén, a mai magtár helyén, egy szűkös, de akkor a kor követelményeinek megfelelő helyiségben kezdették meg a tanítást az 1727. év ősz havának 17-én s ugyanabban folytatták áldásos munkájukat 1766-ig, mikor a szónoklati és költészeti osztályok is a grammatikai osztályokhoz csatoltattak. Ekkor épült az 1887-ben lebontott épület, mely tovább egy századnál lakóhelye volt a múzsáknak. A tanítást, mint azt a Liber I. iuventutis Gymnasii M.- Karoliensae ab Anno Dom. 1728. ad ann. 1797. bizonyítja, két osztályban kezdették meg Gábor, praefectus, ez volt czime az igazgatónak, István és Dénes piaristák; de, hogy mit tanítottak, arról a tisztes régiségre valló nagy könyv nem szól semmit. Annyit a laicus is megérthet belőle, hogy a magasabb osztályt grammaticának nevezték, melyben két fokozat volt grammatistae és maiores parvistae elnevezéssel, bizonyára ahhoz mérten, mennyire haladtak elő a nyelv tanulásában ; mely nyelv hogy csak a latin lehetett, ahhoz szó nem fér. Az alsóbb osztály a principia volt, melyben a növendékek ismeretéhez mérten ismét fokozatok voltak és pedig: principistae, maiores parvistae, minores parvistae,
