Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
— 44 — szerelésére s a téli tornaterem, nem különben rajzterem hiányára is irányozni, az elhagyatottság jelen állapotán már a jövő iskolai évr elejéig is lehető mérvben segíteni s az igen tisztelt városi közönség ez iránti elhatározásáról engem értesíteni méltóztassék. Ki egyébiránt sat.“ A képviseleti gyűlés hosszas vitába keveredett s végre határozatilag kimondotta, hogy: Nem lévén tisztába az iránt, hogy a nagykárolyi gymnasiumnak fentartása teljes mértékben a várost, vagy egyszersmind az alapító gróf Károlyi családot terheli-e, a jog- és tanügyi bizottság utasít- tassék, hogy e tekintetben az alapító leveleket és egyéb létező okmányokat tüzetes tanulmány tárgyává tevén, tegyenek jelentést az iránt, hogy a gymnasium fentartása tekintetében jövőre számolhat-e a gróf Károlyi család támagatá- sára, avagy az iskola fentartása teljes mértékben a városra nehezedik-e ?“ Petrovichnak ez volt utolsó felhívása; a miért? kérdésre nem sokára megadom a választ. De ez sem hangzott el hiába, mert május 4-én a polgármester bemutatja gróf Károlyi Tiborhoz intézett folyamodványát, melyben kéri, „hogy azon alkalomból, midőn a gymnasiumnak uj fedélzetet csináltat, egyúttal két kisebb teremből egyet és ezenkívül egy egészen újat építtetni, a rajzterembe vezető nagy ambitust pedig, mély ez idő szerint minden haszon nélkül áll,museummá változtatni kegyeskednék, hová a gyűjtemények elhelyezen- dők lennének.“ A képviselők egész teljében osztották a polgármester nézetét. < Petrovich helyét egy uj tényező foglalta el. Az 1883. évi XXX. t. ez. értelmében Magyarország tanügyi tekintetben uj felosztást nyert. Az eddigi 8 tankerület helyett 12 tankerületre osztatott fel. A nagyváradi és kassai tankerületekből kiszakittatott a debreczeni kerület s gymna- siumunk is ebbe került. Első főigazgatója Ion Békéssy Gyula kit О cs. és kir. apostoli Felsége a vallás- és közokt. m. kir. Minisztériumnak 1884. évi május 16-án 16562. sz. alatt ide érkezett leirata szerint az uj kerület élére kinevezni méltóz- tatott. Az uj főigazgató a debreczeni őscollegiumnak volt igazgatója; mint ilyen nagyon tudta, mit lehet és mit kell követelni, hogy egy iskola a modern jelzőre igényt tarthasson. Első látogatása 1885. május 7., 8., és 9. napjaira esett, midőn meghallgatta atanárok előadását, a tanulók feleletét; megvizsgálta az intézet berendezését, felszerelését és külső álla
