Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895

— 288

több, mint 40 évig működött. És működött teljes odaadással, a legkiválóbb szakértelemmel, becsületes hűséggel, s egész önzetlenül. Méltó és igazságos tehát, hogy az ily hosszúra nyúlt közhasznú munkásságnak ezen alapítvány által legalább némi nyoma fenntartassék. Az 1886. évi tűzvész elpusztított úgyis mindent, a mi erre a múltra oly sokszoros haszonnal visszaemlékeztethetett volna! Azután mi Nagy-Károly városának vagyunk szülöttei. Itt e városban éltük mi át ifjúságunk legszebb éveit, s most is ide csatolnak minket a legszebb emlékek. Itt e város iskoláiban nyertük mi tudományos ismereteinknek első alapjait s innét léptűnk ki a világba, hogy ismereteinket kibővitvén, hivatásainknak megfelelő állásainkban a társadalomnak hasznos tagjaiva legyünk. Illik tehát, hogy e város és ez iskolák iránti kiváló szeretetünket ez alapítványnak hováforditása körül szem elől ne tévesz- szük. És végre mi úgyis vagyunk meggyőződve, hogy a szabadkézi rajzban való jártasság és ügyesség kiválóan hasznos és előnyös minden tanult embernek. Nem is ok nélkül alapították a nagylelkű Károlyi Grófok a nagykárolyi rajz iskolát, mely ugyan az 1886-iki szerencsétlen tűzvészben nagyszerű felszerelésével elpusztult, de hisz- szük, hogy nem örökre; nem hiába érlelődött meg a boldog emlékű báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterben az az elhatározás, hogy a rajztanitás agymnasiumok- ban is elrendeltessék. Ezen intézkedéseknek mélyen fekvő okai vannak. Hiszen a rajz az, a mi az ember nemes Ízlését kifejti; a rajz az, a mi az embernek szemét úgyszólván felnyitja, hogy lásson sok mindent a mit sok ember nem lát és észrevegye azt is, a mit mások észre nem vesznek; a rajz az, a mi alapja a szépművészetnek, különösen a festészet, szobrászat és építészetnek; a rajz az, a mi vezére az iparosnak, mi nélkül egyetlen lépést sem tehet, Igazán, mikor manapság országszerte oly erős mozgalom észlelhető a hazai ipar fejlesztése érdekében, ugyanakkor a rajztanitásnak istápolása már csak e szempontból is elengedhetetlen kötelesség. Hogy nagyon hátra vagyunk ipar dolgában, annak egyik legfőbb oka bizonynyal abban keresendő, hogy hazánkban az embernek nagyon kevés alkalma volt rajzot is tanulni. Ott azonban, a hol ritkaság képpen rajz iskola is volt, ott annak örvendetes és üdvös hatása nagyon is észrevehető. Nekünk csak Nagykároly városának iparosaira kell tekintenünk. — Nemde e városnak oly kiváló iparosai