Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
— 178 — Gymnasiumi rendtartását és a fegyelem fentartását czélzó rendeletét 1869. évben 6020 szám alatt adta ki, melyből kiemelendőnek tartom, hogy az iskolák túltomöttségét megakadályozandó, kimondja, hogy egy osztályba 60 tanulónál több fel nem vehető, tehát alapját veti a párhuzamos iskolának. Megszünteti a félévi vizsgálatokat, mint a melyek a tanítás menetére zavarólag hatnak, s csak azon tantárgyakból engedi meg, melyek az év első felében befejezést nyernek. Szabályozza a vizsgálatokat, melyeken az examináló tanáron kívül még elnöknek is kell lennie, s megengedi, hogy a szülők és gyámok, illetőleg tanügy barátok is megjelenhessenek. Hogy a tanulók előmenetele és magaviseleté annál inkább ellenőrizhető legyen, a tanévet négy időszakra osztja be s a tanulókat minden időszak végén megbíráltatja, mely bírálat az Értesítőbe bevezettetik s a szülőkkel közöltetik. Szünnapul csütörtök rendeltetett; a többi szünetek maradtak a régiek, kivéve az első félévi szünetet, mely a félévi vizsgálatok beszüntetésével tárgytalanná vált. A szám szerinti sorozást a rendtartás beszüntette, hanem megállapította az általános sorozatot, melynek értelmében voltak: a.) kitűnők, akik minden tárgyból, vagy a tárgyak legnagyobb részéből kitűnő érdemjegyet kaptak; b.) jelesek, kiknek legfeljebb egy jó érdemjegyük volt, a többi jeles, vagy kitűnő; c.) elsőrendüek, a kiknek legalább mindenből elégséges érdemjegyük volt; d) másodrendűtek, akik csak egy tantárgyból is elégtelen tanjegyet kaptak és végre e.) har- madrendüek, kik egy tantárgyból semmi érdemjegyet nyertek. A másodrendű osztályzatot nyert tanulók közönségesen osztályismétlésre utasittattak; azok azonban, kik egy tantárgyból nyertek elégtelen tanjegyet, az igazgató, a két tárgyból bukottak a tanár testület, a több tárgyból bukottak a fensőbb tanhatóság engedélyével javító vizsgálatot tehettek, mely vizsgálatok, valamint a felvételi vizsgálatok is díjtalanok voltak. A magaviselet jelzésére a példás, dicséretes, jó, törvényszerű, kev. törvényszerű és rossz érdemjegyeket használták. A szorgalom jelzésére szolgáltak: ernyedetlen, kitartó, kellő, hanyatló, csekély, semmi. Az előmenetel tanjegyei voltak: kitűnő, jeles, jó elégséges, elégtelen, semmi.
