Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895

— 136 —

tipró ellenséggel szemben otthonát védelmezte. Oh mennyi dicső név birtokosának szive szűnt meg dobogni hóhérkötél alatt!

Irodalmunk nagyjainak lelkök megtörött; nem egy mint élő halott tengette halálnál szomorúbb életét. Vörösmarty, a költő király, lantja négyszer pendült meg; Bajzánk a legszerencsétlenebb helyre került, hol 1858-ig vonszolta gyászos életét. Eleven halottá tették a hivatott elegikust, Vachot Sándort. Jósikát, a magyar regény atyját, in effigie felakasztották. Tompát, Madáchot meghurczolták; amazt, hogy szárnyát szegjék ; emezt, hogy boldogtalanná tegyék. De ne tovább! fáj a lelke az embernek ennyi megtört szivet látva.

Mikor a hősök kivégezietésében kifáradt a hatalom, akkor az egész nemzet ellen intézte orv támadását. Nyelvét akarta megölni, tehát az éltető napsugártól akarta megfosztani. S ha olyan puha- nép a magyar; ha nincs meg lelkében hő szerelme e féltett kincs, egenius iránt, a második ezredév már nem találta volna ébren a magyart.

Szerencsére más volt megírva felőlünk a sors könyvében. Feltámadtunk. 1859-ben már valami kedvezőbb szellő lengedezett, melyet az olaszországi hadjárat s az ebből folyó vereség hajtott felénk. A Lombardiától megfosztott császár elfordult rósz tanácsadóitól s közeledett felénk. Alkotmányos útra tért; ki akart békülni ama nemzettel, mely ősei koronáját megőrizte. A békülés nem ment oly könnyen, mint gondolnók. A bécsi kamarilla résen állt, hogy minden előnyt megszerezzen magának. Végre- is az öngondolkozó fejedelem akarata győzött s 1861-re összehívta az országgyűlést. Gyermekkorom szép emlékei támadnak fel lelkemben, midőn a kokárdára gondolok, mely minden egri deák kalapján ott diszlett; mintha hallanám a sarkantyú pengését a gavalléros magyar csizmán, melylyel minden deák sietett felcserélni a kurta czipőt. Mintha magam előtt látnám a zsinóros huszárkát, a lábszárhoz feszült magyar nadrágot! Mintha hallanám, mint éltetik az egri asszonyok boros üveggel kezükben a képviselővé választott Csiky Sándort.

Várva vártuk, mit hoz az országgyűlés. A képviselők két pártra szakadtak; a.határozati párt minden alku nélkül kívánta életbe léptettetni az 1848-iki törvényeket, mig a felirati párt, élén Deák Ferenczczel, írásban fejtette ki a fejedelemmel szemben kívánságait. Az osztrák kormány élén Schmerling állott. Két éles kard egymással szemben, mely