Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
11 áldást hintett és szeretem hinni, hogy hint is a vidékre, missiót is teljesít, éppen úgy mint a délvidéki, vagy kárpátalji iskolák. Csak egy tekintetet kell vetnünk polyglott hazánk földrajzi viszonyaira s napnál fényesebb lesz állításom. Hazánk keleti oldalát javarészben idegen ajkú nép lakta és lakja ma is; Szatmármegye nagyon is a keleti részhez tartozik, hol az oláhság praedominál nem intelligentiájával, hanem nagy számával. A hírhedt oláh-martyr Lucaciu is szatmármegyei ember, mit nem a megye dicsőségére hozok fel; csak állításomat akarom vele igazolni. Az oláhság mellett nagyon, de nagyon szép számmal vannak a svábok, kik a magyarnak vele született politikai türelmességénél fogva nemcsak nemzeti sajátosságaikat őrizték meg, hanem megőrizték nyelvüket is és a közel két évszázad alatt oly szívósan ragaszkodtak nyelvükhöz,-hogy a szomszédfalvak öregebbjei közt bizony még most is találunk nem egyet, ki német, illetőleg sváb nyelven dicséri Istenét, anyanyelvén szólít meg, ha dolga akad veled. Kálmánd, Kaplony, Petri, Fény, Csaná- los, Vállaj, Nagy- és Kis-Majtény még ma is sváb helységek, melyeknek gyermekei közül igen sokan a károlyi gymna- siumban szerezték és szerzik meg alapműveltségük mellett a honi nyelvben való jártasságot is. Ezek után úgy hiszem, nem lesz senki, a ki tagadja a károlyi gymnasium missióját, vagy ha igen, akkor az nem ismeri a temesvári, lugosi, ver- seczi, pancsovai, újvidéki, zombori stbbi iskolák érdemeit. Ez iskolák nélkül még égbekiáltóbb volna az az aránytalanul nagy perczent, mely a bácskai és bánáti idegen ajkuakat a magyarság fölött úgy kiemeli; én ki merem mondani, hogy a károlyi gymnasium nélkül sem volna annyi magyarúl tudó az említettem szomszédfalvakban, mint jelenleg van. Különben ma a leghathatósabb bizonyíték a statisztika; azért ide illesztem 10 év statisztikáját a növendékek nemzetisége, mondjuk anyanyelve szerint, mely szomorúan érdekes képet állít elénk; melyből meggyőződést szerezhet magának az olvasó, hogy mennyi mindenféle ajkú növendékkel kellett és kell még ma is vesződniük a piaristáknak. A statisztika 10 évnyi időt ölel fel a múlt századból. Ma, hála érte a népnevelésre, különösen a kisdedóvókra fordított kormányi gondnak, a kép világosabb, de bizony még mindig csinosításra vár; a missio ideje még most sem járt le egészen.
