Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895

— 104 — ságot tisztán megismerjük; erősítsd emlékezetünket, hogy a jót, melyet megtanultunk, állandóan megőrizzük; vezéreld akaratunkat, hogy az üdvös tudományokat tettel kövessük s a saját és mások javára minden körülmények közt érvé­nyesíteni képesek legyünk.“ A tanítás végeztével pedig: Isten, minden javak adomá­nyozója, hálát adunk neked a vett jótéteményekért és kérünk, hogy a tudomány, melyet tanultunk, a te dicsőségedre és a mi javunkra váljék; áraszd áldásodat a királyra, hazánkra, szülőinkre, tanítóinkra és jóltevőinkre. Boldogítsd őket egész életűkben és minden embert.“ Elrendeli, hogy változás esetén se a professorok, se a directorok ne távozzanak addig, mig a helyökbe rendelt egyén meg nem érkezik. E rendeletéit, melyek határozottan gondolkodó főre val­lanak s paedagogiai s didacticai szempontokból is megállják helyüket, helytartó tanácsa, illetőleg a főigazgatóságok utján juttatta az intézetekhez, melyeknek teljesítését, mint absolut monarchához illik, ad amussim megkövetelte. Ránk, kegyes-tanítórendiekre nagyon káros hatású volt a német nyelvet czélzó rendelet, mert a rend be nem eskü­dött tagjai nagy számban hagyták el a rendet. Politikai eredménye mi volt, azt tudja mindenki, kinek a történelemben némi jártassága van. Nem is emlegetem te­hát a megyék lángbetűkkel irt feliratait, pusztán Szatmár- megye nemességének igazgatónkhoz intézett átiratáról emlé­kezem meg, mely 1790-ben érkezett kezeihez, melyet házunk története őrzött meg. „Ex eo (conventu nobilium), qui mense februario Karolini habebatur, voluntatem suam nobilitas P. Directori Lengyel denunciavit, qua cuperet, ne lingua ger­manica in scholis literae traderentur, ne a cantu Sabbatino scholastici iuvenes prohiberentur, ne didactrum a quoquam iuvene exigeretur. Haec per nuntium significavit ex hac congregatione nobilitas, postea vero ex Szathmariensi (mense Martio) scripto suam voluntatem expressam misit ad P. Di­rectorem et misit quidem instar praecepti. Hist. Dom. I. pag. 108. A nemesség azon tanácskozmányából, melyet február hóban Nagy-Károlyban tartott, azt üzeni Lengyel directornak, hogy óhajtaná, hogy a tantárgyak ne adassanak elő német nyelven, a szombati énekléstől ne tiltassék el az ifjúság s hogy tanpénz egy ifjútól se követeltessék. Ezt követe által közölte ez érte­kezletéből a nemesség. Azután a márczius hóban Szatmárt tartott értekezletéből aka­ratját írásban kifejezve küldötte meg az igazgatónak és pedig parancsképen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom