Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
— 104 — ságot tisztán megismerjük; erősítsd emlékezetünket, hogy a jót, melyet megtanultunk, állandóan megőrizzük; vezéreld akaratunkat, hogy az üdvös tudományokat tettel kövessük s a saját és mások javára minden körülmények közt érvényesíteni képesek legyünk.“ A tanítás végeztével pedig: Isten, minden javak adományozója, hálát adunk neked a vett jótéteményekért és kérünk, hogy a tudomány, melyet tanultunk, a te dicsőségedre és a mi javunkra váljék; áraszd áldásodat a királyra, hazánkra, szülőinkre, tanítóinkra és jóltevőinkre. Boldogítsd őket egész életűkben és minden embert.“ Elrendeli, hogy változás esetén se a professorok, se a directorok ne távozzanak addig, mig a helyökbe rendelt egyén meg nem érkezik. E rendeletéit, melyek határozottan gondolkodó főre vallanak s paedagogiai s didacticai szempontokból is megállják helyüket, helytartó tanácsa, illetőleg a főigazgatóságok utján juttatta az intézetekhez, melyeknek teljesítését, mint absolut monarchához illik, ad amussim megkövetelte. Ránk, kegyes-tanítórendiekre nagyon káros hatású volt a német nyelvet czélzó rendelet, mert a rend be nem esküdött tagjai nagy számban hagyták el a rendet. Politikai eredménye mi volt, azt tudja mindenki, kinek a történelemben némi jártassága van. Nem is emlegetem tehát a megyék lángbetűkkel irt feliratait, pusztán Szatmár- megye nemességének igazgatónkhoz intézett átiratáról emlékezem meg, mely 1790-ben érkezett kezeihez, melyet házunk története őrzött meg. „Ex eo (conventu nobilium), qui mense februario Karolini habebatur, voluntatem suam nobilitas P. Directori Lengyel denunciavit, qua cuperet, ne lingua germanica in scholis literae traderentur, ne a cantu Sabbatino scholastici iuvenes prohiberentur, ne didactrum a quoquam iuvene exigeretur. Haec per nuntium significavit ex hac congregatione nobilitas, postea vero ex Szathmariensi (mense Martio) scripto suam voluntatem expressam misit ad P. Directorem et misit quidem instar praecepti. Hist. Dom. I. pag. 108. A nemesség azon tanácskozmányából, melyet február hóban Nagy-Károlyban tartott, azt üzeni Lengyel directornak, hogy óhajtaná, hogy a tantárgyak ne adassanak elő német nyelven, a szombati énekléstől ne tiltassék el az ifjúság s hogy tanpénz egy ifjútól se követeltessék. Ezt követe által közölte ez értekezletéből a nemesség. Azután a márczius hóban Szatmárt tartott értekezletéből akaratját írásban kifejezve küldötte meg az igazgatónak és pedig parancsképen.
