Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 30 — az iránt, kiben jövő reményüket, támaszukat látják, hogy otthon őrszemmel kisérjék, számon kérjék iskolai dolgait, azok lelkiismeretes végzését ellenőrizzék, a veszedelmes környezettől mindenkor és mindenütt óvják és néha-néha tanáraihoz is ellátogassanak, hogy a vélemények kicserélése, a teendők megbeszélése tanárt és szülőt egygyé tegyen s igy az otthon a szó szoros értelmében folytatója legyen az iskolának, mert az egyesség a kis dolgokat növeli, az egyenetlenség, nézeteltérés a legnagyobbat is meghiúsítja. Ezek helyett azonban mit kell tapasztalni ? A legtöbben épen itt féltékenyek méltóságukra s a tanárok üzenetét, hogy a gyermekre otthon jobban ügyeljenek, nevelői tekintélyűk megsértésének, a házi rendbe avatkozásnak tekintik. Mi ugyan egyiket sem akarjuk tenni, ámde a növendék nemcsak a szülők hatalma alatt áll; az iskolának pedig fegyelmi szabályai vannak, melyeket a szülőknek lehetőleg szerves kapcsolatba kell hozni saját elveikkel, mi által eredményezik, hogy sem magukat, sem az iskolát nem kell vádolniok. Ha az iskola belélete az emiitett szabályok tanulmányozása alapján mindenki előtt tisztán áll s annak teljes hasonképét igyekszik megteremteni a családi szentélyben, sohasem fog a gyermek olyat látni, vagy hallani, a mi tétovázóvá tegye, nem tudván, hogy a szülő, vagy a tanár ámitja-e. Ez pedig megtörténik, ha a szülő teljesen elszigeteli magát az iskolától s tájékozatlanságában és fölényének érzetében parancsaival, nevelési rendszerével merő ellentétbe helyezi magát avval. A jelszó legyen tehát „Egyesült erővel". Nóvák Béla.