Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

— 25 — rontása; olyat ne mondjon, a mi másoknak kellemetlenséget, fájdalmat, magának pedig lelki nyugtalanságot okozhat. Nem kell azonban túlságba menni, mert az félénkségét gyávaságot szül s tehetségeink szunnyadását, mikor azt szép eredménynyel érvényesíthetnők. A szülők legjobban ismerik gyermekeiket, azért mig a félénket bátorítani, a túlságos óvatost mérsékelni fogják a rosz következményre való figyelmeztetéssel; azt, a ki hanyagságból óvatosságot színlel, a tevékenységre fogják serkenteni, hol a gyöngéd, majd komoly oktatás mellett a szigorúbb fenyítéknek is lehet helye. Az iskolában figyelem tárgya a lelki- és testi erő foka, meiylyel mindég arányos a teendők végeztetése. Ha a szülő ezt tudja s kényelemre hajlandó gyermekét néha kissé erőlteti is, kivéve azon eseteket, ha igazán gyengélkedő, soha sem fog panaszkodni túlterhelésről. Nem lehet itt eléggé kárhoztatni némelyek azon szokását, hogy az élénkebbet folyton gúnyolják, mert ezt, vagy amazt nem meri megtenni, mig a különben is gyenge szervezetűt, az idegest mindenféleképen rémitik. Furcsa módja ez a rá-, illetve elszoktatásnak. Sokkal helyesebb, ha az élénket fékezzük, a gyengét erősítjük. Ha amazt arra tanítjuk, hogy a derékséget nem az erők túlbecsülése, a mindenre vállalkozás, hanem a körültekintés, megfontolás teszi, mert a kudarczot vallott merész rendesen köznevetség tárgya; a gyengét pedig figyelmeztetjük, hogy nincs kellemesebb érzés, mint az a tudat, melyet egy-egy dolognak a sikere szerez. Ha ezt nem teszszük, elkeli szenvednünk a vigyázatlanság szomorú következményeit és azt, hogy a gyengében elaltatjuk az önbizalmat s talán egy derék munkaerőtől fosztjuk meg a társadalmat. A könnyelműség az óvatosságellentéte, mi sokszor okoz kisebbnagyobb kellemetlenséget. A könnyelmű semmivel sem törődik. Ismertető jele a szeszélyesség. Minden áldozatra, szívességre, sőt bűnre is kész, miként indulatai befolyásolják. Ennek is a gondatlanság elősegítője. Ha nem törődünk avval, mit és hogyan tesz a gyermek ; ha megengedjük neki a kóborlást, hogy megszabaduljunk tőle; ha a szigorú fegyelmezés és egyes szomorú példák elmondása helyett nevetéssel és tréfával ütjük el a dolgot, majd az élet fog kemény boszút állani hanyagságunkért, mert biztos következménye, az elaljasodás, nem fog elmaradni. Azt hiszem, hogy azon szerencsétlenek, kik az eltévesztett nevelés következtében országos csavargók, ha néha napján a szülői ház felé ís elvetődnek, semmi örömet sem okoznak a mulasztás vádjától égő kebleknek. Ne mulaszszuk el tehát az időt, mely rendelkezésünkre áll. A szeretet az élet fűszere. A kiben nincs, idegenül érzi ma5