Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1894

10 — soha gúny es nevetség tárgyai nem leszünk, mint ama divatosan öltözködők, kik válogatás nélkül minden szinti és szabású ruhát magukra vesznek, hogy feltűnjenek. Czéljukat el is érik, mert nevetés nélkül senki sem mehet el mellettök. Sajnos, hogy e divatláz annyira elfogott már mindenkit, hogy a magyar ruha viselése elmaradottságot jelent. Ha nemzeti ünnepségeink és tisztelgések alkalmával díszeleghetünk benne, talán egyébkor is felvehetjük. Minden nemzetnek meg van a saját öltözete, miért kell tehát csak a kaczagányos Árpád ivadékainak utánozni az idegent? — Ezen utánzási vágy juttatott minket oda, hogy ma már minden jobb a mi külföldi. Az egyszerű ember sokkal helyesebben cselekszik, mikor czifra szűrét és lobogós fehérruháját, nyalka dolmányát, a zsinóros nadrágot és sujtásos csizmát semmi mással fel nem cseréli. Gyermekeket különben azért sem ió divatbábokká tenni, mert hiúkká lesznek s túlságos igényekkel lépnek az életbe, melyeknek pedig az önállóság korában vagy épen nem, vagy ritkán tehetnek eleget családtagjaik megrövidítése nélkül. A gyermek nevelésben tehát a főelv a czélszerüséggel párosúlt egyszerűség legyen. Soha se hagyjuk ki a számításból az időjárás és a test követelményeit. Különbséget kell tennünk azért az anyag minősége és színe között. Melegben ugyanis mindig jobb a vékony és világos ruha, mert a test párolgása szabadabb s a levegő nyomasztó hatását sem érezzük annyira, hogy azt el ne türhetnők. Télen vastagabb és sötétszinü legyen a ruha, hogy testünk melegét át ne bocsássa és egykönnyen meg ne hűljünk. Vannak ruhadarabjaink, melyeket megkötünk, vagy szíjjal csatolunk magunkhoz. Egyiket se tegyük túlságosan, mert megakadályozzuk a belső részek szabad működését, a vér rendes keringését, minek következményei a vér torlódása a fejhez, az emésztési zavar, a kellemetlen kilehelés, hányási inger, szédülés. Ruháink bőségénél is figyelembe kell ezt venni, azért a gyermek ruhája inkább kényelmes legyen, mint szűk, mert a czél itt sem az, hogy kitűnjék az alkotás arányossága, a növés szépsége, hanem az, hogy a szorosság semmi tekintetben hátrányos ne legyen, mint a szűk lábbelinél, mely elnyomorítja a lábakat s e mellett hiúságunkat kiirthatatlan tukszemekkel bünteti meg. Nagy gond fordítandó a ruha tisztaságára és épségére is, mert a piszkos és szakadozott ruháért nem a gyermeket fogja érni a gondatlanság megérdemelt vádja, hanem a szülőt. Többször megtörtént már, hogy a gyermeket a délelőtti órákban figyelmeztettük az észrevett szakadásra s délután mégis úgy jelent meg az iskolában. A tiszta és foltos ruha nem szégyen, de az a tisztátalan és szakgatott, még