Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892
— 42 — senek a múltba, hogy az ősök emléke vigasztaljon s a jövőbe, hogy ezen emlék derítsen arra fényt s leheljen életet a pusztaságra. Refrainje a rábeszélés minden esz • közét felhasználja, hogy r távozni készülőket maradásra bírja. A költő sejtelmei valósultak. Beköszöntött végre az 1867. év, a mely gróf Andrássy Gyula és Deák Ferencz kiegyeztető törekvéseinek meghozta jutalmát, a magyar alkotmányt, melyre 0 Felsége junius 8 án letette az esküt s Felséges nejével általános lelkesedés között megkoronáztatott. Nemzeti örömünnep volt e nap annyi sa- nvaruság, annyi szenvedés után. A költők most is kezükbe vették lantjokat; emelkedett hangú költeményekben örökiték meg a nagy nap emlékét, mely fájdalomteljes múltúnkra fátyolt borított, kibékité a nemzetet fejedelmével; záloga lett a jobb jövőnek s megnyitá útját a széles körben megindult átalakulásoknak; illetve a visszanyert jogokkal újra birtokába jutottunk azon eszközöknek, melyek a haladás feltételei s lázas tevékenységgel láttunk munkához, hogy pótoljuk a hosszú idők mulasztásait. E buzgóság eredménye ma azon örvendetes meggyőződés, hogy Magyarország minden téren kiállja a versenyt a művelt nyugati államokkal. Az erős nemzeti érzület, a lángoló hazaszeretet, az uralkodó család iránti meleg rokonszenv, a felkent személyek iránti hódolat példájaként álljon egy szép költemény, melyet a magyar kegyes-tanitórendnek hosz- szu évek során át szeretve tisztelt főnöke, a jelenleg is közszeretetnek örvendő nagyságos és főtisztelendő Kalmár Endre irt, kinek a nevelés terén szerzett elévülhetetlen érdemeit fényesen bizonyitá a legfelsőbb elismerés, mely a tanácsosi czim adományozásában nyilvánult. A költemény alaphangja a már emlitett nemzeti érzület, a hazaszeretet, az alattvalói hűség és ragaszkodás hangja. Az első versszak üdvözli a dicső napot, mely milliók hő óhajtása volt. Azután hatásos rövidséggel állitja párhuzamba a szomorú multat, — midőn éj volt s a bús magyar borongott pusztuló hazáján, mint összeomlott fészkén a madár, — a boldogabb jelennek melyben ki-