Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

///. л nemzeti visszahatástól napjainkig.

II. József anyja németesitő szellemével lépett a trónra. Uralkodása kezdetétől 184S ig egyre erősebben nyilvánult a visszahatás, melynek nagyon fontos vívmányai eszközölték végre, hogy a magyar zavartalanul haladhatott a nenreties műveltség magaslatára vezető utón. Kormány és nemzet egyaránt szivósak, kitartók voltak a hosszú harczban, mely az utóbbi diadalával végződött. Tény az, hogy uralkodóinkat a népboldogi- tás gondolata vezette, ámde, a békülékeny IL Lipót kivételével, tartván a Bécstől való elszakadástól, sérelmes politikájuk Magyarországgal mint osztrák tartománynyal bánt. A nemzet a veszély láttára az irodalommal karöltve egyre hangosabban emelte fel tiltakozó szavát, mert már József fellépése elárulta, hogy mi a kormány egyenes szándéka. Ismeretes újitásai megsértették a pragmatica sanctio azon kikö:ését, hogy az uralkodó tisztelje az alkotmányt és jogot.

Még a nevelés terén tett üdvös intézkedései is ellenhatást szültek, mert a növendék szabad tetszésére bízta a vallás gyakorlását, mig a nyilvános mulatóhelyek látogatását megengedte. Nyiltan és merészen lépett fel az elégületlenség akkor, midőn kiadta a német nyelvet általánosító rendeletét. Hogy a megyék tiltakozó levelezéseinek gátat vessen, a figyelmet 1784 ben a nép- számlálás felé terelte. Ez nem volt sérelmes, a nemzeti dacz azonban ennek is ellenszegült. Midőn azután erőszakhoz nyúltak a kormányközegek, ez a Hóra-Kloska vérengzéseknek lett okozója, melyek a jobbágyság felsza- baditására vezettek. József végre kénytelen volt belátni, hogy politikáját nem folytathatja tovább s az ellenszenv megváltoztatása czéljából azon nemes tettre határozta magát, hogy halálos ágyán rendeletéit érvényteleneknek nyilvánitá s a bécsi kincstárba elhelyezett koronát visszaküldte az országba.

Utóda, II. Lipót, fényesen oldotta meg a reá maradt kérdéseket, mert a felizgatott nemzetet biztosította, hogy jogait tiszteletben tartja, a törökkel pedig békét