Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892
— 27 veszteség kijózanított mindenkit; a nemzet magához tért s belátta azt, hogy az egyéni jó munkálása mellett oly kötelességek is vannak, melyek alól senki ki nem vonhatja magát, ha azt nem akarja, hogy neve az utókor ajkán átok kíséretében, mások elrettentéseid hangozzék csak. És e nemes törekvés a súlyos járom lerázására annál dicsérendőbb volt, az országgyűléseken tett fényes ajánlatok annál ragyogóbbá tették az áldozat készséget, ha tekintetbe veszszük az alkotmányon elkövetett folytonos sérelmeket, különösen Rudolf és I. Lipót uralkodása alatt. Hogy a magyar vitézség iparkodott hagyományos hirét megőrizni, Temesvár, Lippa, Drégely, Eger és Szigetvár hősies védelme bizonyítja A nemes önfeláldozás meg is termette hasznos gyümölcsét, mert az igaz ügy kivívta végre diadalát s 1687-ben megszűnt a másfél százados török uralom, ismét szabaddá lön az ország a temesi bánság kivételével. A Gondviselés úgy intézkedett, hogy a megtorlás ott történt, hol 1526-ban a nemzet virága szállott sirba. A várak hős kapitányainak endékét a történelmen kivid a költészet is megőrizte. Például szolgáljon a Szondi Györgyről szóló három ballada Czuczortól, Aranytól ésÉrdélyitől; czimük : „Szondi“, „Szondi két apródja“ és „Szondi Drégelyben“. — Már maga az, hogy három műköltő dolgozta fel ugyanazt a tárgyat, jele, hogy a megénekelt ép úgy érdemes csodálatunkra, mint arra, hogy erényeit követendő példákul állítsuk magunk elé. De nézzük a felfogást és megalkotást. Mind a bárom költő egy nyomon halad, midőn hősükben a vitézséget, az eskü szentségét, a világi javak megvetését, az árvák felkarolását emelik ki. Csak Erdélyi és Arany térnek el némileg egymástól, mert amaz még a hősies halál dicsőségét, emez a vallásosságot is hozzácsatolja a közös vonásokhoz, bár alapeszméje mind a háromnak egy: „A vitézséget még az ellenség is tiszteli.“ Tekintettel a megalkotásra, Erdélyi és Arany költeményei egyezők; mert mig Czuczor az epikus részletességével nyomon követi az eseményeket, a másik kettő csak az eldöntő ütközetről beszél, mi hatásosabb, mert