Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892
15 mert egyesek haszonlesése, féktelenkedése egy egész nemzetet borított gyászba. Mi több, azok voltak a nemzeti gyász okozói, kik társadalmi állásuknál, anyagi és szellemi előnyeiknél fogva arra voltak hivatva, hogy a szegénynek istápolói, a gyengének támogatói, a közszellem megőrzői legyenek és oly korban, melyben a tej- lődő ország sorsára a legcsekélyebb rázkódás is végzetes befolyással lehetett. Egykorú és újabb költőink meghatóan ecsetelik az eseményekben gazdag kor, a hon- boldogitás érdekében kifejtett önzetlen fáradozások véghatását, keserű gyümölcsét. Mily nagy lehetett a nemzet fájdalma, arról tiszta képet alkothatunk magunknak a költeményekből, melyekben a legmélyebb fájdalom hangját a legkeserübb panasz, a legforróbb óhajtás váltja fel. Melyekben enyhülésért rimánkodik a súlyos iga alatt görnyedő s visszasír a boldog múltba Szent István, Szent László és Mátyás felejthetetlen emlékeinek felújításával. Az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?“ kezdetű gyönyörű egyházi ének valóban remek példája annak, hogy a ki hazáját igazán szereti, azelőtt háttérbe szorulnak az egyéni tekintetek, azt a haza sorsa aggasztja, holott saját fájdalma is elviselhetetlen. Le hiszen lehet-e enyhítőbb valami a sajgó kebelre, mint az a vigasztaló tudat, hogy a sújtott, haza sebei gyógyulnak? Ki nem felejti nyomorúságát s nem érez szánandó helyzete daczára is megnyugvást, midőn tudja, hogy a legdrágább, a közös anya nem szenved s kedves gyermekeit, kik oly készséggel iparkodtak letörülni kö- nyeit a megpróbáltatások napjaiban, ismét a régi nyájassággal ölelheti keblére ? Ezen alapeszmét tükrözi vissza a szép költemény, mely hangja naivságával, érzelmei őszinteségével, borongós hangulatával, a hazaszeretet bensőségével lehetetlen, hogy viszhangra ne találjon. Mennyi fájdalom rejlik e sorokban: Hol vagy István király? téged magyar kíván, Gyászos öltözetben te előtted sírván. Rólad emlékezvén csordulnak, könyei, Búval kamatoznak szomorú mezei.
