Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1891
12 — Nyugaton. Л latin nyelvben az uj vallás fogalmaira hiányzottak az azt megillető szavak és kifejezések. A kereszténység' majd a készletben álló szavakhoz uj jelentést és érteményt csatolt, majd a meglevő szógyökökből sajátos czéljainak megfelelőleg újakat alkotott. Minthogy pedig az uj vallás kezdetben főkép az alsó néposztály körében terjedt, nagyon természetes, hogy ennek szókincsét használta, szent iratait a zsidógörög nyelvből az úgynevezett rusticitas tájszólásában ültetette át s ez által a népies nyelvet virágzásba kezdte hozni a tiszta classicitas rovására. Továbbá az irodalmi nyelv ápolói leginkább Rómában éltek, mint központban; a kereszténységnek pár századon át Róma központja nem volt, hanem tanit- mánya azért terjedt minden tartományban, ahol csak latinul vagy görögül beszéltek, sőt idegen ajkú népek között is; a Krisztus tanát hirdetőknek czélja pedig nem az volt, hogy szabatos és szép nyelven fejezzék ki mag-ókat, hanem hogy megértsék őket, miért is az igy származott keresztény-latin nyelv a classicismussal épen nem volt összeegyeztethető. Idővel a birodalom különböző részeiben irók léptek fel a kereszténység védelmére, mint Tertullian, Arnobius, sőt maga a finom műveltségű sz. Ágoston, kik tartományuk tájszólását is használták irataikban. Velők szembeszökő kivételt képeznek sz. Ambrus éssz. Jeromos, kik a pogány remekírók gondos tanulmányozása mellett bocsáták világ elé irataikat. E keresztény-latin nyelv szülte az eféle kifejezéseket: sacramentum, singularitas, trinitas, spiritus (lélek), spiritualitas, multinubentia, in illo tempore, agnus Dei, qui tollis, saecularis (világi), bene dicere aliquem (megáldani), stb. Még egy más irányban is uj lökést adott a kereszténység a latin nyelv fejlődésének. Már az első keresztényeknél azt látjuk, hogy összejöveteleik alkalmával imádkoztak és énekeltek. Kezdetben az ó-szövetség zsol- tái'ait forditák latin nyelvre, később sajátos énekeket szerzettek, de nem az időmérték és költői alakítás szabványa szerint, hanem az ősi hangsúly, vagyis a szótagok
