Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
8 képzetcsoportjai erkölcsi képzetek, s igy az én uralma egyszersmind erkölcsi uralom.“ Smiles Sámuel, az „Önsegély“ és „Jellem“ világszerte ismeretes angol munkák Írója, müveinek elsejében igy határozta meg a jellem mibenlétét: „A jellem az egyéni akarat, mely a vallás, erkölcsiség s értelem befolyása alatt erélyesen működik.“ Mindkettő egy és ugyanazon értelem, csakhogy más szavakkal. Számtalan, kitűnő és nagyszerű bölcselő mellőzésével, még csak egy, kevésbbé ismerős szerző definitióját iktatom ide; teszem pedig ezt azért, mert az ő meghatározása látszik előttem legegyszerűbb és legvilágosabbnak. Ez a következő: „A jellem határozott, állandó, következetes gondolkodás, érzés és cselekvésmód. (Varga Mihály: A lélckmívelés.) A jellem tehát a legnagyobb kincs, mit a földön az ember önmagának szerezhet. Tudomány, jólét, anyagi vagyon elenyészőleg csekély értékűek e mellett; mert, mig ez egyrészről az embert boldogítja, másrészről embertársai előtt közkedveltté, tisztcltté teszi. E kincset megszerezni s magát a jellemes névre méltóvá tenni mindenkinek legszentebb kötelességének kellene lenni. A jellem, épen ezért, mivel a legdrágább kincs, az ember által fáradsággal lassankint szerezhető meg ; sem az emberrel nem születik, se nem örökölhető. Non nascitur, sed fit. — Lassan, fokozatosan fejlődik ; fejlődésére ezer és ezer körülmény folyik be ; sok elősegíti, de még több akadályozza s rendesen az élet delén, a férfikorban érlelődik meg teljesen. Előbb kiforrott jellemet ritkán találunk. Azon tényezőket, melyek a jellemet kialakítják, kifejlesztik, megteremtik, rendesen két részre szoktuk felosztani a szerint, amint már az ember belsejében, lelki tehetségében találjuk csirájukat, vagy amint esetleges, külsőről ható, működő erők azok. Az elsőket belső vagy psychologiai tényezőknek, az utóbbiakat külső vagy pilisi kai tényezőknek szoktuk nevezni. Ez utóbbiakkal nem czélja foglalkozni e dolgozatnak, mindazonáltal szükséges mégis nehány szóval ezek közül is egynéhányat, a legfontosabbakat megemlíteni.
