Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
42 sémiinkre szolgált; (5 „Önsegély“ czímíí mii vében így ír: „Emberi lényünk dicskoronája a jellem.“ Ennél már értékesebb tulajdont nem szerezhetünk, amennyiben a közvélemény előtt, a legszilárdabb állási pontra helyez, megnemesít, és dicsőít bármiféle, társadalmi helyzetet is. Nagyobb uralmat gyakorol, mint az anyag- jólét s a vele járó megtiszteltetés ment az irigyelt hírnév töviseitől. Folyvást érezhető befolyást eredményez, mert hiszen a kipróbált becsületességből, nyíltságból és állhatatosságból sarjadzik ki ; pedig főképen ezen tulajdonságok biztosítják a közbizalmat s szilárdítják a valódi megtiszteltetést. A második idézet pedig Tompa Mihálynak azon szavai, miket Telekv József gróf halála alkalmával mondott: „A jellem, mint a felkarczolhatatlan gyémánt, eldobva, elvesztve sár- és porban is megtartja igaz becsét, minden életviszontagságban hű marad magához, hű elveihez; ön- meghazudíolásba, önárulásba nem esik, a kisértések csak igaz becsét emelik. Feje szédelgés nélkül kiállja a magasságot s szemhunyorítás nélkül a dicsőség vakító sugarait ; kebele panasz nélkül tűri a sors kemény csapásait; a jellem biztosíték az emberben, hogy a hideg számítás el nem nyomja a gyöngéd emberi indulatokat, a gondolkodó ember az érző embert; láthatatlan ellenőr az, mely a hatalmat tévútra menni, erejével visszaélni nem engedi, inkább tűr, mint megtorol, inkább fölemel, mint eltipor. Tisztelet a jellemnek még az alacsony kalibában is!“ liáeska JLtiJoa.
