Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
36 oltjuk leginkább szivébe, mig ellenben a hazugságot minden módon iparkodunk vele megutáltatok Az őszinteségnek mintaképe Epaminondas, kiről föl van jegyezve, hogy még tréfából sem hazudott soha. Hogy más nemzeteknél nem találtak méltónak az őszinték közül egyet- kettőt följegyezni, ennek oka az őszinteségnek közönséges volta; a görögök ezt az erényt nem igen gyakorolták, azért hoztak hát föl reá esetet. A jellemfejlés moralis eredményeiül fölemlíthetjük a jószívűséget. Alapja ennek a szánakozás. A jószivű örömmel osztozik embertársának örömében és bánatában, ahol lehet segít; másoknak tévedéseit vagy hibáit részint szerétéiből, részint tiszteletből elnézi, vagy legalább azokat kisebbíti s a körülményekhez képest mentegeti. Jószívűségből erednek a legszebb tettek; a szegények, nyomorultak segélyezése, a szerencsétlenek vigasztalása; ez kútforrása a részvétnek, melynek hatalmát ismertetni felesleges. Ki jószívű, embertársának csak jót kívánhat, kizár tehát ez minden olyast, mi nemes szeretettel nincs összekötve. Nem nagyon messze áll a szívességtől az engeszte- lékenység, vagyis békítő jellem. Ez oly jeles tulajdona az embernek, mely a békét óhajtja mindig és mindenütt, nemcsak maga irtózik az egyenetlenségektől és viszályoktól, de sőt mások között is a béke visszállítása és föntartása mellett küzd. Ide számíthatjuk még a jellemfejlés morális eredményei közé a hűséget, illemességet, mértékletességet, pontosságot és takarékosságot, miwdmegannyi jeles és számottevő erényeket. A hűség alatt értjük az állandó ragaszkodást valamely személyhez vagy eszméhez ; akivel vagy amelylyel épen összefüggésben vagyunk. Lehet, e szerint valaki bű férj, hű hazafi, hű tisztviselő s több efféle. — Az illemesség, az ildomosság vagy modor pedig tetteink és szavaink azon dísze, mely néha a legközönségesebb tettet is a legvonzóbb alakban tünteti elénk. „A modor“ — mondja Smiles, — „nem valami olyan nevetséges hiábavalóság, minőnek azt némelyek tartják. Csekélységnek látszik ugyan első tekintetre, de mint enylietadó lomb apró levelekből, nem ily apróságokból alakul-e egész