Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
23 »e volnának. „A lelki élet minden szála“ — mondja egy lelkes iró, — „a kedélyben egyesül ; tűzhely ez, hol minden jó, szép, nagy lángra gyulád. Székhelye ez az örömnek, fájdalomnak, búnak és szomorúságnak; tanyája erény vagy bűnnek, forrása jó és rósz hajlamoknak, kellemes és kellemetlen megindulásoknak ; poklot vagy meny- nyet zár az magában.“ Valóban a kedély szellemi életünkre s igy jellemünk fejlődésére nagy behatáséi, mert itt megy végbe a lelki élet egész metamorphosis». Csak úgy válik valami tetté, lm a kedély azt magáévá teszi. A kedély az igazi műveltség alapja, mert nem az a művelt, kinek fejében a tudományok tárháza egyesülve van, sem az, ki helyes Ítélettel, okoskodó észszel van felruházva; hanem az, kinél a tudomány, képzettség nemesen érző kedélylyel párosul. A kedély keresi és kívánja az igazat, amit pedig az ember kíván, azt örömest vallja és teszi is. A kedély ezeken kívül a szépnek is ápolója, mert a jó ízlés, a társasági rend- és illemszeretet mind ebben leli létokát; kedélyből — mint fatörzsből az ágak, — nőnek ki az egyes erények, minők: jóakarat, hűség, önérzet, becsületérzés, kitartás, szívesség, melyek nélkül a jellem mindig hiányos. Látható tehát, hogy a kedély szükséges föltétel a jellem kialakulására általában is, de hogy még annál szembetűnőbben ismerhessük ezt fel, vegyünk most a kedély jelenségei, mozzanatai közül egyet-kettőt elő részletesebben ismertetve. Meg kell említeni mindenek előtt az érzelmeket, különösen pedig: a szépnek és igaznak érzelmét, az erkölcsi érzelmet s az önérzetet, mint közönségesen mondani szokták. A szépnek és igaznak érzelme vagy egy szóval aesthetikai érzelem eszközli, hogy lelkünk fogékonysággal bír a szép és igaz iránt, miből aztán számtalan jó tulajdonok fakadnak. így például innen ered a tisztaság, rend és igazság szeretete ; innen a szépért, igazért való lelkesedés; ezen érzelem szülő-anyja továbbá azon hajlamnak is, mely a művészt, költőt teremti. Sokkal fontosabb ennél a mi szempontunkból tekintve az erkölcsi érzet, vagyis azon belső hajlandóság, mely a megismert jóra indít, a rosztól pedig visszatart. Szerfölött
