Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1889

szegényebb néposztályra nézve fontosak s igy nevezetes nemzetgazdasági értéket képviselnek. A szárazföldiek közül a különböző Helix-ek hasz­náltatnak leginkább tápszerekül. Közép-Európában leg­inkább a kerti biga (Heiix pomatia) keresett eledel, Dél- Európában más fajokat használnak fel, minők: Helix aspersa, H. naticoides, H. vermiculata stb. Az előbbi Közép Európában képezte a külön, úgynevezett csigaker­tekben való tenyésztés tárgyát, utóbbiakat Dél-Európában már az ó-kortól fogva nagy gonddal tenyésztették és hizlalták. „Plinius beszéli el, hogy először Fulvius Lippius, rövid idővel a pompeiusi háború előtt, foglalkozott a csi­gák tenyésztésével; a Reate mellett található fehér, külö­nösen pedig az illyriai nagy, a termékenységükről hires aftikai és a felette nagyrabecsiilt solitani csigák mind­egyikét külön-külön rekeszíékben tartotta. Sőt annyira mentek a rómaiak, hogy mustból, búzalisztből és más anyagokból összegyűrt tésztafélét gondoltak ki, hogy ezek­kel hizlalván, kövér, Ízletes csigákat tálalhassanak fel.“ Yelenczében leginkább a Helix pisana van használatban, melyek nagy mennyiségben találhatók a parti fövény növényein. „Nápolyban is nagy szerepet játszanak a szárazföldi csigák. Itt különösen a Helix ligatát, mely az Appcnni- nekből kerül a vásárra, eszik meg, de a fent említett fajokat is; főképen az igen nagy Helix lucorum a leg­kedveltebb. Minden idegennek feltűnnek a Maruzzea-k, kik falazott kis tűzhelylyel a fejükön az utczákat bejár­ják és kikiáltják árujokat. A kemeneze virágokkal van felékesitve és a kerületén kenyérszeletek vannak feltiiz- delve. Mikor vásárló akad, a kemenezét vivője óvatosan leemeli, felvesz egy darab kenyeret és kimeríti vele a szükséges mennyiségű csigát a forró üstből“ (Köbeit). Ily egyszerűen és néhány fillérért jut itt elég táp­láló eledelhez a szegény ember, nem csoda tehát, ha szívesebben henyél és koldul, mint dolgozik. Ipari tekintetben nevezetesek voltak a phoeniciaknál és később a régi görögöknél és rómaiaknál az u. n. bi- borcsigák (Purpura és Miuex-fajok), melyeknek bizonyos

Next

/
Oldalképek
Tartalom