Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1889
Az édesvíziek közül a legtöbb álló, növényzettel benőtt vizekben él, mert ott jobban feltalálja az élet tun tartására szükséges körülményeket; kevesebb él a folyóvizekben, még kevesebb a hegyi, rohanó, tisztavizű patakokban. Hazánk moesárai is eléggé bővelkednek bennük. A szárazföldi esigák elterjedési köre szintén igen nagy. Különösen a Helieidák és Bulimusoknak fajokban dús családja majdnem az egész földön el van teijedve, erről meggyőződhetünk, ha a gyűjteményben levő példányok találó helyére vetünk egy kis figyelmet. Földünknek majdnem valamennyi mérsékelt és fonó övi vidékéről, valamennyi világrészből vannak ott példányok. Különösen szépen színezettek és nagyok a melegebb vidéki példányok, ezek között a gyűjtemény egyes ritka és nagyérté kü darabot tartalmaz. Feltűnő a szárazföldi csigáknak a szigeteken való nagy elterjedése és fajgazdagsága. A tüdős csigák elterjedésére nagy befolyást gyakorol a kiima és a talaj. Igen sok tüdős csiga szereti a meleget, de csak úgy, ha meg van a kellő nedvessége, a száraz meleget nem tűrik, mert az kiszárítja belőlük a nekik okvetlenül szükséges vizet. A vizitüdősek közül némelyik a melegvizű forrásokban is előfordul és 40, sőt több R. foknyi meleget is kiáll, inig ellenben némely szárazföldi csiga a nagyobb hidegséggel szemben érzéketlen. így Martens az Arion hortensis, A. teuellusról és a Vitrinákról említi, hogy gyakran a hó aliil is kaparta ki. A legéjszakibb vidékeken élő csigák mind kicsinyek és vékony héjúnk, úgy látszik tehát, hogy épen nem a nagy tömeg, és a vastag héj alkalmas a nagy hideg eltűrésére. Hogy mennyire befolyásolja a csigák életét a nedvesség, arról már föntebb tettünk említést. Tehát a száraz, sivár, futóhomokos területek a szárazföldi csigák tartózkodására nem kedvezők. Hatással van még a csigák elterjedésére nézve a talajnak mésztartalmú. Ez nem mutatkozik ugyan oly nagy mértékben a Helix ée Limax fajoknál, hanem igenis a Clausilia és Pupa fajoknál. A Dalmátiában éiő Clausiliák nagy sokasága bizonyára ezt bizonyítja. A „Természettudományi Közlöny “-ben a mésztalaj szükséges voltának kérdéséről a következőket olvashatjuk:
