Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1889
Ii moliaris), mely ft tengely felső végén ered és ft test mellső részéhez tapad. Ennek összehúzódása eszközli a testnek a héjba való visszahúzódását. A csigák izomzaht és mozgási Szervei* A csigák izomzatú nem mutatja a szétkülöniilés magas fokát. Az izmok halavány, bosszú, lapult, szalagalakú rostokból állanak, melyek némelyikén a harántcsíkolásnak némi nyomait észlelhetjük az erősebb mikroskopok segítségével, de határozottan kifejlődött harántcsíkolt izomrostokat semmiféle csiga-izomzatúban sem találhatunk. A bőr alatt egy attól el nem választható bőrizom- tömlő képezi a testnek falazatát, ez bosszant és gyűrűsen lefutó idomnyalábokból áll. Hatalmas izonmyalábok képezik a test hasi oldalán talpalakúlag kiterjedt lábat, mely a csigáknak fő helyváltoztatási szervük. Ettől vette az egész osztály elnevezését Haslábúak, Gastropoda. Az izomnyalábok leginkább a láb hosszában terjednek. A csigák mozgása átalában véve igen lassú, úgy hogy lassúságuknál fogva közmondásosakká is váltak s a csiga fogalmával képzeletünk már a lassúságot is összeköti, de azért a csigák között a mozgás lassúságára nézve találunk különbségeket s ezen különbségek a láb alakjától származnak. Minél hosz- szabb és keskenyebb egy csigának a lába, mozgása annál gyorsabb, minél rüvidebb és szélesebb, mozgása annál lassúbb. A helyváltoztatásnál a lábat alkotó izmok működése abban áll, hogy hullámszerű összehúzódásokat végeznek. Ha egy csigát egy üveglapra helyezünk s az ott mászni fog: látni fogjuk, hogy az a talp hátsó végétől előre terjedő hullámzatos emelkedések és sűlylyedések által, melyeket Svammcrdam a tenger hullámaihoz hasonlított, mozgatja testét egyenletesen előre, s e közben — a szárazföldi csigák — nyálka-vonalat hagynak mozgásuk pályáján, melyet azért izzadnak ki, hogy útjuknak érdességei ne legyenek nekik alkalmatlanok. A vízi csigák épen úgy mozognak, mint a szárazföldiek, akár a tenger fenekének fövenyén mászszanak, akár a meredek sziklafalakon kapaszkodjanak fölfelé, akár valami tengeri növényen haladjanak előre. (Brelnu’s: Thierleben X. k. 221. 1. Johnston.)
