Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1888
40 A gyöngyük nagysága igen változó. Általában csak kicsinyek, köles, borsó vagy mogyoró nagyságúak. Ezeknél nagyobbak csak ritkán fordulnak elő. Gyöngyöket a kővetkező kagylók termelnek : a folyamiak közül legszebbeket az Unio margaritifer hozza létre és ennek néhány rokona. Ennek elterjedése igen nagy, legnagyobb mennyiségben Bajorországban találjuk, ezen kiviil még Németország, Francziaország, Nagy-Bri- tannia, Svédország, Norvégia, Dánia, Oroszország^ sőt még Irland szigetének folyóiban is. Európán kiviil Ázsia, Amerika éjszaki részeinek folyói adnak tanyát gyöngytermő Unio-fajoknak. Cbinában a Barbala (Dipsas) plicata tartalmaz magában gyöngyöket. A praktikus kínaiak a mesterséges gyöngyök előállítását is rendszeresen űzik, még pedig úgy, bogy ólomból kifaragott kis alakocská- kat tesznek a kagylónak héja és köpenye közé, melyekre csakhamar lerakódik a gyöngyállomány. Hogy hazánk folyó vizeiben volnának gyöngytermő kagylók, arról semmi biztos adat sem szól. A tengeri gyöngykagylók közül legnevezetesebb, mert a legszebb gyöngyöket hozza létre, az Avicula (Meleagrina) margaritifera (melyből több példány van gyűjteményünkben, elég szép álgyöngyökkel) és ennek több rokona, melyek a Perzsa-öbölben, Ceylon szigete körüli tengerben, a Csendes Óceán szigetei körűi, a Vörös-tengerben, a Panamai, Mexicói és a Kaliforniai öbölben fordulnak elő. csoportosan padokon 6 — 45 m.- nyi mélységben. A gyüngykagyló-halászat a Perzsa-öbölben átlagosan 400,000 font sterling (4 millió frt) jövedelmet hoz és 40—50 ezer embert foglalkoztat. Ceylon szigetén nagyon változó. Némely évben 100,000 font sterlingnél többre rúg a jövedelem; néha azonban annyira kimerül, hogy be kell szűntetni a halászatot. Újabb időben Ausztrália éjszaki részén sikerrel kezdik űzni a halászatot. Az igy kihalászott kagylókban rejlő gyöngyöt az emberiség már a legrégibb idők óta ékszerül használja s némely szebb példányért mesés összegeket képes kiadni. Csak kevés kagyló okoz számba vehető kárt. A kártékonyak közűi főképen a Pholas- és a Teredo-félék emelhetők ki, melyek sziklába, a kemény talajba vagy fába
