Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1888

Csak kevés kagyló eleveneket szüli! (Cyclas, Pisidium, Galeomma, Mya bidcntata, Kellia rubra stb.) (Selmtarda : Zoologie LE. r. 246. I.). A kagylók megtermékenyitési folyamatáról, a fejlődés egyes mozzanatairól még kevés biztosat tudunk.

A pete teljes, de egyenlőtlen barázdálódáson megy keresztül s ez utón először is egy áleza keletkezik, foképen a tengerben élő fajoknál. Az álczáknak egy ideiglenes szervük is van, az u. n. vitorla (velum), ez nem egyéb, mint esilló szálakkal borított foszlányos hártya, melyen néha hosszú ostorszálat is találunk (flagellum). Tulajdonképen ideiglenes mozgási szerv. Minél inkább fejlődnek azonban az állat egyes végleges szervei, annál inkább kisebbedik a vitorla, inig nem végre teljesen visszafejlődik, illetőleg némelyek szerint az ajakvitorlákká, az ostor pedig lábbá alakulna át. E közben az előbb csak parányi héjak is mindinkább nőnek, domborodnak s így lassankint eléri az áleza az anyaállat alakját. Ezekből látható, hogy a kagylók metamorphosisokon (átalakulásokon) mennek keresztül fejlődésük közben. Némelyek áleza állapotukban halak bőrén élősködnek. (Unió-félék.)

Érdekesnek tartom felemlíteni, hogy a régiek, maga Aristoteles is, kinek különben sok állatnak fejlődéséről helyes fogalmai voltak, abban a meggyőződésben voltak, hogy a kagylók, s más puhatestíí állatok az esővíz iszapjából keletkeznek. Ez a meggyőződés késő időkig, még a 17-ik század elejéig is fenmaradt.

Ezekben megismertük a kagylók szervezetét, testüknek egyes részeit, fejlődési viszonyait. Vessünk most még egy rö' id pillantást azok életmódjára, azon szerepre,melyet a természet háztartásában játszanak, s azon haszonra vagy kárra, melyet az embernek közvetlenül vagy közvetve okoznak.

A kagylók kivétel nélkül mind a vizek lakói, erre utalja őket szervezetük, táplálékuk. Részint az édes vizeket népesítik be, részint a tengereket, ez utóbbiak nagyobb számban vannak. Némelyek a mélyebb, mások a sekélyebb helyeket keresik fel, s itt a legkülönbözőbb