Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885

spania és Afrika leghíresebb méntelepeiből vannak e lovak. Értékük egy-egy birtok árával fölér.

Pillanatra elnémul a zaj, megharsannak a kürtők és a fehér fonalon (spinea alba) egyszerre megy keresztül a négy versenyző fogat. Visszafojtott lélegzettel lesi mindenki az első köriilfutás eredményét, melytől a többi hatnak sorsa függ. Néhány perezig csak a száguldó paripák dobogása s a kormányzó kocsisok harsány kiáltása hallatszik. Már a kiindulásnál a zöld fogat egy negyed pálya- hoszszal látszik elmaradni. A többi szédítő vágtatással teszi meg az első kerülőt a válaszfal és a méta körül. „Ne hagyd magad, Favor!“ hangzik száz oldalról a buzdítás a zöld kocsisnak. „Csak bátran előre, Fortunatus!“ biztatja a vörös fogatost pártja. Quintus ismerősünk is oda szól bátyjának: „Lásd, testvér, nem megmondtam, hogy hiába valók a fogadások! Most a zöld szilinél tartva fogsz veszíteni s még csak az a látszólagos elégtételed sem lesz meg, hogy mulattál! “

— Ne vesztegesd szóval az időt, hanem nézz oda, Favor mint ereszti a gyeplőt s a karcsú mének mint rohannak előre, mintha csak szárnya nőtt volna miude- niknek !

És valóban, egész könnyűséggel kezdi utolérni lihegő társait Favor. Ménjein a fáradtságnak nyoma sem látszik. Aczél izmaik megfeszülve, orrlyukaik tágra nyílva rohanó szélvészként ragadják a könnyű jármüvet és emberét. Az óváriamról az első kő eltűnik. „Most jön a második kerülő!“ hangzik föl a kiáltás. „Már is a zöld vezet!“ „No most mindjárt a méta kőoszlopához vágódik!“ Mondogatják az aggódók. Egy ügyes fordulattal a méta újra meg van kerülve s a zöldpárt tapsa felzug egy pillanatra. „Erre csak Incitatus képes!“ hangzik szerteszét e büszke mondás. Újra a vörös fogat vágtat előbbre. Kétségbeesetten küzd az elsőségért s a kék és fehér messze mögötte maradnak. „Vesztéberohan! A métának megy neki! Vigyázz!“ ordítják elképedve a vöröspártiak. A következő pillanatban ott fekszenek a méta körül a holt kocsis összezúzott tagokkal s a kocsi szerteszórt roncsai alatt a pompás mének ellcábultan. Egy óriási fájdalomkiáltásba vegyül az ösz- szes részvétnyilatkozat. Ez is inkább a vesztesek károm— 13 —