Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1885
< a kiindulás minden pontról egyenlő távolságban eszközölhető. A kőfal végén álló s a ezélt jelölő kőoszlop (méta) ugyanis, ez épületcsoport minden egyes rekeszétől egyenlő távolságban lévén, mintegy a képzeletben kiegészített kör középpontját képviselhetné. Ha már most ezen métának megfelelő egyenes vonalban, melyet egy krétával fehérített kötéllel (spinea alba) jeleznek, történik az indulás és ennél is állapodnak meg a visszatérésnél, világos, hogy a pályát, minden versenyző egyenlő hosszúságban futja be s az indulás alkalmával egy hajszálnyi előnye sem lehet, akár a lovasnak, akár a kocsisnak vagy gyalogfutónak. Ha mindezekhez a porta pompae és eareerek fölött kirugó erkély- zetet, melyről a praetor vagy a játékrendező adja meg a jelt a verseny kezdetére s a baloldalt elhelyezett nyílt császári páholyt (pulvinar), a magistratus és a senatorok helyei fölött, hozzáveszsztik: meglehetős képet nyerünk a Circus Maximus beosztásáról s némileg alakjáról is. Térjünk immár vissza ismerőseinkhez, a kikről tudunk már annyit, hogy lovagrendi családból származott testvérpár. A kalauz kijelölése szerint elfoglalták immár helyüket épen a senatorok mögötti első sorban,*) jeléül annak, hogy jó családból valók. A kit az imént Quintusnalc hallónk szólittatni, látható elragadtatással tekint szét az ünnepi ruhába öltözött roppant tömegen, melyet első pillanatra százezernél többre becsülhetni. Csakhamar odaszól bátyjának: — Valóban, pompás látványt nyújt ma a circus, testvér ! Ily nagy tömegben még nem láttam itt ennyi embert. Nézd, mily ragyogó minden ! Még a circus homokja is csillog a ráhintett csillámkőportól s az itt-ott közbeszórt aranyos homoktól. A roppant magas obeliscus is vakító fehér fénynyel ragyog. A senatorok teljes díszben ülnek biborszegélyii öltönyükben helyükön. A mi sorainkban is ragyog a lovagok tógáinak hószine. Csak én szégyenke*) A helyeket illetőleg a pályatérhez .alul legközelebb eső helyeken, régente podium volt a neve, a hatósági személyek és a tanács tágjai foglaltak helyet. Az ezek után kővetkező 14 sor a lovagiendé volt. Azután tarka összevisszaságban az alsóbbrendű (capite censi) polgárság és az úgynevezett csőcselék következett (vulgus). Nők vegyest ültek persze a rangjukbeli férfiakkal, kivételt Vesta papnői képezvén, a kiknek tiszteletholyül a legelső sor tartatott fenn.
