Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881
fi Zríny vára, szomszédságban a török birodalommal, melytől a határszéli helyek folytonos zaklatásnak voltak kitéve. Ennélfogva már a geograpliiai helyzet is folytonos küzdelembe állította őket a be-betörő ozmánnál. Majd meg ők csaptak át néha török területre. — így folyt le másfél századnál több, midőn Miklós (a családban IV., szül. 1508.) hősiessége mindnyáját fölülmúlta. Mély vallásosság, egyeneslelküség, szilárd akaraterő, tűzzel égő honszeretet és nagymérvű ragaszkodás az uralkodó házhoz — jellemezték. A töröknek any- nyira réme volt, hogy pusztán nevének hallatára is elhúzódott. Katonai bátorságának első jelét 21 éves korában adta először, amidőn annyira kitüntette magát, hogy V. Károly császár aranylánczczal ékesítette fel. 1540-ben Usreff boszniai basát verte el Zríny várától. Hirneve folytonosan emelkedőben. 1542-ben méltó hálára kötelezte le maga iránt a hazát és az uralkodót, midőn a törökkel Pest mellett csatározó s végsőkig szorongatott Perényi Pétert váratlan megjelenésével a végveszélytől megmentette. A fejedelem hálájának kifejezéséül horvátországi bánná és dunántúli kapitánynyá nevezte ki, amely magas tisztséget azonban 155G-ban letette, elkeseredve Eerdinánd herczeg és egy másik tábornok gyávaságán, kiktől a pogány számos helyet foglalt el. Büszke katonai lelke nem tűrhette, hogy szemei előtt tovább is ily oknélküli visszavonulás történjék. Neki elve volt a katonai dolgokban mindent megkísérlem egész a halálig, amint életének hősi végével azt meg is pecsételte. — A következő évben, vagyis 1557-ben tárnoki méltósággal Hibáztatott föl. Négy évvel később a gyakori támadásoknak kitett és stratégiai szempontból fontos Szigetvár parancsnokságát bízták reá. Maga e kinevezés mutatja, hogy mennyi hadi tudomány, hadvezéri ügyesség rejlett benne. S hogy mennyire megfelelt a belé helyezett bizalomnak mutatja számos győzelme a törökök fölött, melyek végre a szultán boszúját annyira kihívták, hogy személyesen indult Magyarország, különösen pedig Szigetvár ellen, d tezára elaggott voltának. S itt következik az a nagyszerű tragikai jelenet, mely magasztosságával nemcsak neki adta meg a fényes nevet, melyre a költő azt mondja: „Tündöklése annak Dísze a magyarnak,“ hanem egyik sarjadékát is a halhatatlanok közé emelte.
