Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881

25

Petráf, a higgadt szónok; Demirhám, a szenvedélye íüzétől elragadtatott vakmerő szerecsen katona, kit mások sorsa sem hagy hidegen; Hornviván és Kamber; Mehemet, esztelenül elbizakodott vezér, mind oly egymástól különálló s érdekes alakok. Egy közös vonás húzódik végig mégis kisebb-nagyobb mértékben mindaunyiokon, a — vadság. Élet van minnyá- jokba öntve, s igy önkénytelenül is magukkal ragadnak. — Ha egészében vesszük szemügyre mindakét tábort, Zrínyié egy szerves egészet képez, hol csak egynek a parancsoló hangja hallatszik folytonosan, a többi mintha mind ő érte élne. Az ellenfélében fejetlenség uralkodik, hiányzik az erős kéz, mely a vezérlő-gyeplőt szilárdon tudná tartani; ehelyett folytonos kuszáltság van az egész vezérletben. A költőnek ezen eljárását indokolja az a körülmény, hogy a pogány csapat előtt nem eszme lebegett, hanem csak a szenvedély vezette, mely nem ismer megszabott utakat. Ellenben Zrínyi maroknyi seregét a haza megmentésének nagy eszméje lelkesítette.

Előadása méltóságos, nyugodt és mindenütt jól átgondolt, gyönyörködtető. Finom ecsettel rakja egymás mellé a színeket, s az ezekből alkotott képeket, melyek kellemes harmóniába olvadnak össze.

I. 91. Ellepték а z földet ezek, mint az hangyák,

Avagy széles mezőben az sok kalangyák.

Mindenütt villámnak csak nyilak és szablyák,

És mindent rettentnek lobogós kópiák.

A festésben keze erős és biztos, hasonlatai és képes kifejezései szépek.

II. 31. Magasan költ nyakát fejét, aláhajtja,

Szálas rövid serényét szél hajtogatja.

Széles melylyel elefántot hasonlítja:*)

Komiméi, száraz innal szarvast meghaladja.

X. 45. Megzördült kemény föld az kot vitéz alatt.

Láttád é lediilni régen nevelt tölgyfát,

Kit erős kötéssel borostyán lehúzhat? így fekszik Radován holtan pogány alatt.

Exclamatiói megkapok.

*) Elefántot hasonlítja- elefánthoz hasonlít.