Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881

22

kis fiához, Györgyhöz, meghatók. Mindezen előkészítő cselekmények fokozzák érdeklődésünket.

Az ötödik énekkel kezdődik középső része a Zrínyiásznak. Ez ének némi nyugvópontul szolgál az olvasónak. A költő lassan halad előre, hogy később annál gyorsabban vezethessen bennünket. Kellemesen érint bennünket a beszéd, melylyel seregét buzdítja, a királyhoz intézett levele, de különösen fiától való bucsúzása és bölcs mérséklettel tartott atyai tanácsai, melyekből honfiúi tűz, magasztos elszántság és lágyan ölelő atyai szeretet sugárzik ki. A következő énektől kezdve gyorsan váltják egymást az izgató események egész addig, mig végső katasztrófája beáll, úgyaunyira, hogy az egymás után feltűnő különböző képek szemlélésénél szükségünk van egész figyelmünkre. A szintér most már Sziget és környéke lesz. Szigetvár felkérése Halul és Demir által, Zrínyi csatája Almás pataknál, Deli Vid, Farkasics, Delimán és Demirhám, valamint Juranics és Radivoj szereplése, Sziget első ostroma, megannyi érdekfcszitő részletek. Nem kevésbbé hévvel olvassuk Vid és Demirhám párbaját, majd az ebből keletkezett közös harczot. Mint mindenütt, úgy itt is szemmel láthatólag és egész helyesen ad erőt Delimán keresztények elleni dühének az által, hogy ennek Kamillával, a török szultán leányával való szerelmi epizódját a XII. énekbe beilleszti. Igaz, hogy eddig sem volt kíméletes a keresztények iránt, de most fokozódott dűhvel fogott rontásukhoz, mint kinek már senkije sincs a földön, kiért még élnie kellene. Ezért nem teszem magamévá Toldy nézetét, ki azt mondja, ez epizódra nem volt szükség. Szeretettül csüggünk Deli Vid és neje sorsán is. Édes megnyugvással és megkönnyült lélekkel értesülünk arról is, hogy a szultán elhatározza az elvonulást, s így megmentve látjuk hősünket, kinek életéért rettegünk a végveszélytől. A kitartásnak és hősies küzdésnek jutalmát tátjuk ez elhatározásban. Midőn így a győzedelmi mámorban készülünk pihenni, költőnk mesterileg villanyoz föl bennünket. A végszükséget festő levelet galambpostára bízza, mely a törökök hatalmába jut. Itt fordul a legfenyegetőbbé a helyzet. A szultán újra ostromot határoz. Hogy költőnk a galambpostával hozza meg a fordulatot az eseményeknek, ezt, mint Toldy is mondja, a végső szorongás fejti meg. Ez egy esetben határozottan Tassot utánozta. Eddig tart a középrész.

A befejezés méltó koronát tesz a költő eddigi munka-