Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881

15

sához nem illő játékoknak ítélte.“ . . . Nem tagadható, hogy később is kifejezést adott egyes költeményeiben ily féle érzelmeinek, mert hiszen idylljei tartalma sem egyéb; de azért nem vádolható következetlenséggel, mert Toldv szerint ezekben már mások személyeibe rejthette magát. Valamennyiben saját érzelmeit szólaltatja meg. Ezen művei azonban csak úgy kisérik alkotó erejének remek művét, mint árnyék a napot. Vagy talán jobban mondhatom, hogy ezek csak elő- futárjai voltak a később megjelent legelső magyar mű-eposznak, a manap úgynevezett Zrínyiásznak. E művel tette fejére költőnk a koszorút, mely a hallhatatlanokat illeti. Keletkezése ideje nincs följegyezve, kiadatása időpontjának 1651. emlittetik, a midőn több elegyes költeménye is megjelent. Az ekkori kiadásának czime: „Obsidio S zig éti an a“ volt, csak a későbbi kiadásban adtak neki magyar czimet: „Szigeti veszedelem,“ míg ma „Zrínyiász“ néven ismeretes. Szigetvárának a török által való megvívását és ősének, szigetvári Zrínyi Miklós grófnak hősies küzdelmét és halálát tartalmazza, természetesen a történeti hűség némi megvesztegetésével, XV. énekben. Toldy úgy hiszi, hogy Tasso műveinek olvasása közben fogamzott meg benne a gondolat, hazai irodalmunkat egy classicus művel gazdagítani, anélkül azonban, hogy korlátozva lett volna általa. Műérzékének ily mérvben való kifejlesztésére minden esetre nagy befolyással lehettek és voltak is az idegen népek classicus Írói; mégis az alkotásban sajátosságát még a roszakarat sem tagadhatja. Ennyit előre bocsátva, hozzá foghatunk a nagy műnek tárgyalásához.

I. Ének (102 vers). — A költő először a Múzsát, azután szűz Máriát hívja segítségül, hogy adjanak elég erőt a nagy munkához, melybe belefogott. Itt emlékeztet Zrínyi a pogány költőkre, ámde e visszaemlékezés után jól esik az olvasó lelkének a keresztényies fohászkodás, mely amannak hatását már újdonságával is ellensúlyozza. E segedelemkérés utána mű tulajdonképi meséjéhez fog hozzá. Isten a mennyből letekinte s „Egy szemfordulásból világot megnézé“ s látván, a magyarok mennyire kivetkőztenek erkölcseikből, s a bűnök napirenden vannak, nem fékezhette szent haragját, azért Mihály főaugyalnak, — miután elősorolá, mennyi jót tett a magyarokkal, — megparancsolá, hogy a pokol legharagosabb fúriáját válassza ki s hagyja meg neki, hogy Szulimánt tü-