Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1881

13 így azután ahány taggal szaporodott tábora, annyi apostola is lett az uj vallásnak. Az iskolai tanítást is ez alapra fek­tette; s az ujonezok folyvást ugyanazon eredeti forrásból szívták magokba tanait. A bibliát s ezzel egybekötve a tlieo- logiát minden felsőbb és középiskolába járónak kellett ta­nulnia. Ezzel volt megvetve azon kor művelődési és haladási irányának alapja: a vallási kérdések tisztázása. Hogy kellő készültséggel tudjon megmérkőzni a fiatal ellenséggel a ka- tholicismus, szintén a vallást választotta szellemi tevékenysé­gének góczpontjává. így azután a vallási viták behatoltak a legelőkelőbbek termeibe is. A társalgás mindennapi anyagát, leginkább ezek képezték. A többi tudomány-ág csak mellé­kesnek tekintetett s Csáki szalmájává tétetett. Mindazonáltal nem igen kellett senkinek. A vallástani irodalom rohamosan fejlődött, mellette a többi mint mostoha egyermek, csak lé­zengett. Iskolák emelkedtek ugyan nagy számmal, de azokban az egyoldalú művelődés kapott lábra. A művészetnek vajmi kevés becset tulajdonítottak. Később hozzá simultak ehhez is főuraink és űzték, mint aféle sportot, a versköltést, mely csak később lett annyira megszeretve általuk, hogy amit ed­dig divatból kaptak föl, azzal többen édes gyermekükként foglalkoztak. Ez előszeretet mindig jobban és jobban fokozódott, mig elterjedt a nép minden rétegében. A vándorló dalosok eltűntek, helyüket az éneklő karok foglalták el, kik­nek akkor körülbelül olyan szerepük volt, mint most nép­zenészeinknek. így tette magáévé a nép a dalkészitést. De talán a verselésnek ily általános elterjedése okozta, hogy az közönségesé vált, s alig találunk kimagasló alakra e téren. A kik mégis föltűnnek, azoknál hiányzik a természetesség. Az ó-kori két classicus nemzet mythologiai alakjainak nevei­vel vannak megtömve műveik, s a mesterkéltség, keresettség és bizonyos feszesség kevésbbé élvezhetővé teszik azokat, hozzávéve még azt is, hogy a versek „alkotásában és nyel­vében többnyire nehézkesek, szószaporitók és ízetlenek.“ A magasabb műveltség e hiányos korsakában meglepő nagyságban tűnik föl Zrínyi. Mint-már fönnebb említve volt, a legkitűnőbb nevelésben részesült és hasonlíthatatlanul na­gyobb, tágabb ismeretre tett szert kora férfiainál. Midőn az­után el kellett hagynia a Múzsák csarnokát, fel kellett kötnie a harczi kardot, otthon, a családi tűzhelyen alkotott templo­mot a tudománynak és művészetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom