Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1879
9 Az olyan embernél, akinek szivében nemes erkölcsi érzelmek hiányoznak, hiába keresünk felebaráti szeretetet vagy ön- feláldozást magasabb eszmékért; mert itt a törekvések központja a haszonvágy, mely már a természettől a szívbe oltott nemes érzelmek csiráit is végkép kiirtja s mely kielégítést csak akkor ismer, ha embertársa vagyona és lelke felett uzsoráskodhatik. Cirero az ember rendeltetéséről ekép nyilatkozik: „Az ember rendeltetése komoly; teendőink nagyok és fontosak. Valóban, ha meggondoljuk, mi az ember, micsoda erők rejlenek benne, mily fölényeket érhet el: akkor semmit sem fogunk hozzá méltatlanabbnak találni, mintha ezen erőit puha életmódban emésztené föl, vagy napjait torka Csiklandoztatásával, vagy még nemtelenebb érzékiség kielégítésével töltené. Ellenben oly életben, mely szigorú elveknek hódolva a testet kevéssel elégíti ki, az ösztönöket megfékezi, a kedélyt mindig szabad és józan állapotban tartja, az igazi emberi életre ismerünk.“ Az igaz szép és jó eszméinek megvalósításában nyilatkozik lebszebben az emberi elet: a jó szép és nemes iránti ízlés elhanyagolása legelső lépés az erkölcsi rend az erkölcsi szép megvetésére. Akinek külseje rendetlen, annak legtöbbször benső világa is zavart, tisztátalan. Jó azért mindenkor emlékezetben tartani Vörösmartynak ama szavait, melyeket volt tanítványaihoz czimzett: „Adjatok a jónak tágas helyt ép szivetekben, Sőt úgy töltsétek meg azont e mennyei kincsesei, Hogy minden szilaj érzések kiszoruljanak onnan.“ Aki jókor megtanulta ily szabályok szerint intézni életét, az nyugodtan haladhat rendeltetése pályafutásán, őt csekélyes akadályok vissza nem riasztják, jól tudván, hogy az élet, mint Seneca Írja Luciliusnak, terhes katonáskodás, szembeszáll az akadályokkal. Csak ily módon tehet valaki szert az önállóságra, melyre az életben annyira szükség van. „Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb — odább.“ mondja PetÖfy. De aki folytonosan mástól várja a segélyt, az soha sem lesz férfiúvá a szó nemesebb értelmében, hanem mindig ügyefogyott szolgája marad annak, akitől a segélyt kapja s azért:
