Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1879
Az ifjúságnak.-) Vesd el a jó magvát, hogy arathasd drága jutalmát. Régi beszéd s he igaz: „mint vetegetsz, úgy araszt.“ Л ki az emberi társadalomnak hasznos tagja akar lenni, annak az önmivelés terére kell lépnie: mert az iskola megadhatja ugyan az alapot, az irányt, de magát a tudást kinek-kinek saját szorgalmával kell megszereznie. Már Diogenes szokta volt mondani, hogy az életben semmit sem lehet tökéletességre vinni gyakorlás nélkül, azzal pedig mindent felül lehet múlni. Szeressük tehát mindenekelőtt a munkát önmagáért, mert szórakoztat s ha kedvvel tesszük, gyönyörködtet. Ez legyeu önmivelésüuk alapja s ha ennyire mentünk, úgy megszereztük az élet boldogságát; mert ha szorgalom és munkaszeretettel bírunk, úgy mitől sem kell az életben tartanunk. „Dem Flciszigen“ mondja a szegény Richard „guckt der Hunger wohl zur Thürc herein, aber kzmmt nicht in die Stube.“ A szorgalmasnak bekandikálhat a nyomor az ajtaján, de be nem megy a szobájába. A ki azonban a munkát csak eszköznek tekinti valamely állásnak elnyerésére, és nem azért munkálkodik, mert ez által önmagára és a társadalomra nézve is hasznosan töltheti az időt: az czélját elérvén, könnyen munkakerülővé válik. Dolgozik, mig saját haszna kívánja, de czélját elérvén, a társadalomnak csak ártalmára van, mint Lomennie Brienne, kiről azt mondja Carlyle, hogy egész életében mindig „bizonyos praedestinatiot érzett magában a legmagasabb hivatalokra“ s végre elnyeré azokat. Hosszú életének törekvése valósult. Csak annyiban szerencsétlen, hogy a helynek' elnyerése annyi tehetséget és szorgalmat vett I. *) Smiles után. 1*
