Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1879
12 Hány jeles férfiúról lehetne itt megemlékeznünk, kik egyedül hangya szorgalmuknak és rettenthethen kitartásuknak köszönik hírnevüket, dicsőségüket. A gazdagság, a pénz éppen nem szükséges föltétlenül a haladásra, sőt a legtöbb esetben éppen ez veszi el a kedvet a munkától. „Akinek lelkét eltöltötte a kötelesség szava, vagy valamely szent érzés, valamely nagy gondolat: az abban él egyedül, annak áldozza erejét, nyugalmát, örömét s kész veszni érette, ha kell. így pecsételték meg hitüket vérükkel a szentek; igy hala meg Athénben egy jó király (Codrus); igy ivék mérget The- mistokles, hogy hazájának, az őt üldözőnek, kénytelen ne legyen ártani; — igy lépe nagyul vérpadra Angliának tiszteletes can- cellárja More Tamás, készebb veszni, mint tenni, a mi nem szabad“ Írja Kazinczy. És valóban, akármely dicső férfiúnak életrajzát olvassuk is, mindegyikben van valami magasztos, valami vonzó, mi önként utánzásra serkent. . . . Dolgozzál, szólj igazat, kerüld a képmutatást és a hazugságot, szemed nyitva tartsd, fölfelé nézz, soha el ne csüggedj. Ezek azon elvek, melyeket a nagy, a dicső férfiak hirdetnek s melyeket követnie kell annak, ki az élet bármely terén boldogulni akar. Weigang József.
