Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1878

11

nem kaphattam) magában foglalja a hasonlósági eseteket, terü- letszámitásokat, néhány fontosabb tételt a görbékről és a Geodásiából.

A pontról nagyon keveset beszél szerző, mert a tárgy maga is olyan, hogy nem lehet róla sokat beszélni; mindössze is különféle helyzetben pontokat rajzoltat a tanulóval. A vonalnál (2. §.) előrebocsáttatik annak rajzolási módja és három főtulajdonságának ismertetése u. m. hosszúság, helyzet és irány, melyek melyek külön pontokban tárgyaltatnak. Az egyes tételek tárgyalását a szerző igy osztja fel: Első mindig egy követelmény, második annak technikai kivitele, harmadik a terminológia és megjelölés s végül ennek kapcsán változatok és gyakorlatok valamint kérdések a felvett tárgynak minden oldalról való megvilágítására. A vonalok hosszúságát 7 pontban tárgyalja s ezekben gyakorlati méréseken kívül a szemmérték fejlesztésére is nagy gond fordittatik. A egyenesek egymáshozi helyzeténél a derékszöggel és azok irányánál a négy főiránynyal ismerkedik meg a tanuló. Most áttér a szerző az egyenesek mozgására forgatás és helyzetváltoztatás által. Az egyenes egy pontkörüli forgatása által megismerkedik a tanuló a törvényekkel a) hogy egyenlő ívekhez egyenlő húrok tartoznak; b) egy pontból a térben számtalan egyenest huzhatunk c) két pont között az egyenes a legrövidebb ut. A helyzetváltoztatás által a takuló kényelmesen ismerkedik meg a párhuzamosokkal. Záradékul a négy alapművelet van adva vonalokkal. Ezután a kör következik, melyet a 25—37. lapig tárgyal a szerző. A technikai eljárás előrebocsátása után a sugár, középpont és átmérő fogalma nyujtatik, s erre áttér a szerző a körök congruenziájára s ügyes kérdések segélyével megállapítja annak szabályát. Most a kör kapcsolatba hozatik az egyenessel s igy megismerkedik a tanuló a tangens, secans és körszelet fogalmaival. Két kör összekapcsolása által a belső és külső érintkezés, a concentricus és excentricus körök tárgyaltainak. A körfelosztás tárgyalása után záradékul számos rajzolási gyakorlat van adva, melyeknek a tanuló a diszitménvi és ékitményi rajz tanulásánál nagy hasznát veheti és őt mintegy arra előkészítik. A munkának legszebb és leggondosabban készített részei közé tartozik az, mely a szögekről szól. A származás és a részek magyarázata után áttér a szerző a convergenzia és divergenziára és ebből kapcsolatba hozza a szöget a körrel, s annak forgatása áttal a kört, mint a szögmérés eszközét mu-