Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1876

4 emelt egyházba berontottak, s azt megszentségteleniteni elég vakmerők voltak. Meghallván ezt Károlyi Péter a kath. vallás sz. érzetétől áthatva fegyvereseivel rögtön itt termett, s Luther követőit a legszigorúbb bűn- tetőssel fenyitette. Innét heves vetélkedés támadt a két család között, mig végre Drágffi legyözetvén, az uradalomból eliizetett. Károlyi Péter a kath. vallás diesö bajnoka elhunytával örököse lett Mihály, Kun László gyámsága alatt, ez Kálvin vallását követvén, a még igen ifjú Mihályt könnyen eltántorította, úgy; hogy a minden szentek tiszteletére épült templomot is Kálvin követőinek átengedte. Mihály kilépvén a gyámság alól II. Mátyás király udvarába megy, hol Kálvin tanairól ünnepélyesen lemond, és a kath. egyház keblébe, mindnyájok lelki örömére, visszatér. — A királyi apródok közt négy évet töltvén, öröksége elfoglalására haza jön. Kálvin követőit udvarából mindegyig elmozdítja. — Minthogy pedig az átengedett —- fönebb említett — templomot vissza nem vehette; a nemzetségi várban uj kápolnát építtetett. — Adám és László fiainak, a többször említett templom visszaszerzését buzgó lélekkel ajánlotta. Ádám és László, a komolyabb tudományok végeztével, ifjabb liákóczy György fejedelem udvarába siettek, kit a lengyel háborúba kisérvén, őket az első századosok sorában találjuk. A háború végeztével haza térnek, és jézustársasági atyákat, kik a gyermekeket és ifjakat a hit ágazataiban oktatnák, hívnak meg. Ezeket, nem lévén szállás a város ban ,a nemzetségi várba helyezik. Minthogy azonban a török háború az, ország legnagyobb részében dühöngött, s már Várad is elfoglaltatott, Szatmáron kerestek menedéket, hol Adám két év múlva elhunyt. Végre Buda visszavételével és a polgári háború csillapultával az 1687-kiországgyűlésen gr. Csáky István, gr. Barkóczy Ferencz és báró Ká­rolyi László választattak meg, hogy a Tiszán inneni-és túli részeket a kath. hitben megtartanák, erösitnék. E vallásos buzgó ténykedésben Sándor atyjának Lászlónak oldala mellől el nem távozott, hogy annak pél­dájából tanulná meg, mi igazságos, mi szent Isten szine előtt. László 1689-ben áldásdus életét bevégezte. Sándor, a tehetségdus fiatal atyjának üdvötárasztó nyomdokait kö­vetni akarván, lankadatlan buzgalommal azon volt, hogy a katholikusok — kik az udvariak között csak 12-en valának — a hitben megerősit- tetnének. Majd Szatmárról jézus-társasági tagot, majd Kassáról Sz.-Fe- rencz-rendi atyát, ki itt az isteni tiszteletet végezné, hivatott. Mig végre az egri megyéből egy káplánt nyert, kit évi illetékkel ellátva, a várban magánál tartott. így történt, hogy a lakosság közül többen a kath. val­lásra visszatértek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom