Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1876
17 lemmel kisérte a növendékek erkölcsi életét is. Tudja és lelke erős meggyőződése, hogy a tanítás tulajdonképen része a nevelésnek. Oktatás, tanítás nélkül nevelni, és viszont a nevelést a tanításnál mellőzni nem lehet. Az oktatás-nevelésnek főtárgyai az emberi ész és sziv. Mind a kettőben felséges tehetségek rejlenek, melyeknek egyaránti fejlesztése az oktatás-nevelésnek magasztos feladata. A nevelést ott lehet leginkább sikerültnek tekinteni, hol mind a két rész tehetségei karöltve és kellő arányban kifejlesztvék. Ha csak az egyik rész tehetségei fejlesztésére fordítjuk minden gondunkat; a másik rész tehetségei nem maradnak ugyan zsenge vagy alvó állapotban; felébrednek azok is és fejlődnek: de maguk vesznek irányt és pedig igen ritkán helyeset, jót. Hogy a gyermekből az emberi méltóság fogalmának megfelelő ember váljék, szükséges azt nevelni, oktatni, mindkét oldalú tehetségeit kifejleszteni s azoknak nemes irányt adni. — A nemes érzés nélküli ember annál veszélyesebb, minél fejlettebb észszel, minél több tudománynyal bir. Erre vonatkozólag mondja egy jeles nevelész: „A tudományok jó erkölcs nélkül az emberben csak magának és embertársainak veszedelmét eszközlő fegyverek.“ Az érzelgő annál szerencsétlenebb és ügyetlenebb minél kevesebbet tud. Czél tévesztett tehát minden nevelés, melynél az egyik fél elhanyagoltatik. — A tanártestület jó akaratának; sa tanügy iránti lelkesedésének édes vívmánya az, hogy noha egy és más oldalról számos akadályok gördittet- tek tevékenységének útjába; az erkölcsi állapot s az ezzel szoros ösz- szefüggésben levő rend és fegyelem a tanintézetben dicséretesen fön- tartatott. — A gymnasiumnál szokásban levő vallási gyakorlatok lelkiismeretesen kezeltettek. A tanéviül át a délelőtti rendes előadásokat — a téli szigorúbb hideg időt kivéve — naponkint */а 8 órakor sz. mise előzte meg. Az előadások mindenkor közös imával kezdettek meg és fejeztettek be. Vasár- és ünnepnapokon 8-kor sz.-mise, utána hitszónoklat tartatott. Az intézet r. k. ifjúsága az éven át ötször gyónt és részesült az oltári szentségben. Az előirt körmeneteken pontosan megjelent és a nagyheti sz. gyakorlatokban példás rend- és buzgalommal vett részt. A gymnasiumba járó nem kath. tanulók saját lelkészeiktől nyertek vallási oktatást s az igazgatóság részéről minden megtétetett, hogy ezek is a vallástani órákra és egyéb ájtatosságaik gyakorlatára pontosan eljárjanak. Hogy az ifjúság az illem korlátain túl ne lépjen; hanem inkább azokon belől az erkölcsiséget, vallásosságot s tudományokat a tanintézetben hallottak szerint saját java érdekében gyakorolja, a fegyelmi szabályokat az igazgató, a tanártestület jelenlétében, az év folytán kétszer felolvasta és bővebben értelmezte. Szóval a tanári kar figyelme a szülői- és gondnoki házakra kiterjedvén, eredményezte, hogy tankerületi főigazgató ur ő nagysága hivatalos látogatása alkalmával eljárván és megvizsgálván az osztályokat az ifjúság fegyelmezettsége fölött teljes megelégedését nyilvánítani kegyeskedett. 2
