Nagykároly, 1914 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1914-02-01 / 1. szám
Nagykároly, 1914. lebruár 1. POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utcza 2. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasáranpján. Felelős szerkesztő : DR. ANTAL ISTVÁN. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes szántok nem adatnak el. Gazdasági helyzetünk. Irta : Matlekovics Sándor. Gazdasági állapotunk még mindig válságos. Munkahiány, iiziettelenség, kevés pénz: a válság külső jelei. Segítség az állam, a társadalom, a bankok részéről: a válságos beteg állandó áhitozása. így zárjuk az 1913. évet és aggódva nézünk a jövőbe. A súlyos viszonyok javulása a gaz- | ■dasági éleiben is csakugv, mint az egyes egyén betegségének gyógyítása mindenekelőtt a baj lényegének és okainak felismerését, a helyes diagnózist követeli meg. A lázas beteget meg nem gyógyíthatjuk, ha nem tudjuk, mi okozza a lázat. A válság ellen hiába küzdünk, ha nem tudjuk, mi a válság oka. Ha okait kikutat- | tűk, akkor lehet gondoskodni gyógyítás- i ról, szerekről, melyek által a rendes helyzet ismét beállhat; vagy meg kell nyugodnunk abban, hogy gyors segítés nincs és ki kellene majd bőjtölni, szigorú takarékossághoz, nélkülözésekhez kell szoknunk, hogy idővel a bajt kiheverjük. A mai gazdasági beteges állapotot — melylyel kapcsolatban a legnagyobb külső kórtünet a munkanélküliek nagy száma — három lő okra lehet visszavezetni. Ez a három főok: az építkezés terén 1908. óta mutatkozott tuispekuláció, — a külföldi tőkének visszavonulása és vele kapcsolatban a pénz megdrágulása és szűk volta — és a Balkán háború és vele kapcsolatban a védelmi mozgósítás. Az építkezés terén a törvény áltál i 1908-ban biztosított 30 éves adómentesség ! a város bizonyos részeiben építendő uj ; házak számára, megadta a lökést arra, hogy az 1896. óta pangó építkezés a fővárosban újra meginduljon. A bankok, nem okulva az 1896. előtti szédelgő vállalkozási korszakon, most is bőven kínálták az „építkezési“ hiteleket és épült uj palota mellett uj palota, romba döntettek egesz utcasorok, mintha uj város építéséről volna szó. Az építkezések föllendülése mindenütt, de különösen nálunk nagy jelentőségű. Az építkezés a tulajdonképpeni építési iparon kívül az asztalos, lakatos, bádogos, mázoló, festő, szerelő és más nagy jelentőségű iparok munkáját éleszti és a nagyobb lendület az építkezés terén nagyobb lendületet ad az összes iparoknak. Ha ez a lendület oly nagy mértékű, a milyen az 1908. év óla mutatkozott, akkor a lázas tevékenység álterjed az egész ipari testbe, mindenütt nagy a sürgés, nagy a rendkívüli munka. Mind ez a munkások tömeges alkalmazásával és ez ismét a munkabérek fokozásával jár. A lendület mámorában sem a vidékről tömegesen bevonuló munkásság szaporodása, sem a magasabb munkabérrel járó nagyobb termelési költség nem okoz gondot és csak előre törekszik mindenki. Ez a j roham bajt mindaddig nem okoz, mig az ; „építkezési“ hitelek bő forrása rendelkezésre áll. Abban a pillanatban azonban, mikor ezt a forrást elzárták, — beáll a túlzás és tulhajtás természetes következménye: — a pangás, a nyomor, a munkanélküliség. Az építkezési hiteleknek ez a megszorítása bekövetkezett, talán hamarabb, mint különben gondoltaimért nemzetközi viszonyok siettették. Európa egy idő óta folyton a „világháborúk“ sejtelmei közt nyög. A marokkói kérdés után Tripolisz és utána a Balkán mozgalom es háború tartja az európai nemzeteket folytonos íegyverkezés állapotában. A világháborútól való ezen félelem, mely a fegyveres béke milliardjait veszi igénybe, átterelteteit a tőkepiac színhelyére. Franciaország kiadja a jelszót, hogy a francia tőkének nincsen keresnivalója a külföldön. Megkezdődik a mozgósítás, haza a külföldön levő tőkékkel, illetőleg vissza a külföldi értékpapírokkal. Ez a hazamozgósitása a francia tőkének, mely azután más nemzeteknél is követésre talált, súlyosan éreztette hatását nálunk. A pénz szűkösebb lesz, pénzhiány mutatkozik', a bankkamatláb emelkedik és a bankok, melyek előbb oly tulbőkezüen adták az építési hiteleket, először is itt kezdték meg a korlátozást: —megakadt az építkezés és vele együtt jöt a pangás. Mindezekhez járul most már a Balkánháboru, a politikai bizalom hiánya, a nagyhatalmak fegyveres készenléte, az ehhez szükséges tőke kivonása a gazdasági életből. Ez természetesen fokozta a nemzetközi tőkepiacon a keresletet, megdrágította a pénzt, emelte a kamatlábat és igy nálunk is pénzdrágaság és pénzhiány uralkodik. ^ A válság okainak kimutatása után lássunk már most a gyógyítás módjaihoz. A válság egyik oka a Balkánháboru, Leszámolás. Irta: KORFIZ HOLM. A láthatáron lassan elhalt a hideg, kékes félhomály. A behavazott kert, fekete, lombtalan fáival, a léckerítés és ott túl, a kis házacskák, az éj sötétjében egyenként eltünedeztek. Itt-ott komorabbá tette az éjszakát egyegy fényesen kivilágított ablak, ahol már meg gyújtották a karácsonyfa gyertyáit. Igen, ma karácsonyest volt! A harangok zúgása átrezgett a levegőn. Az ablak mellől egy férfi, ki eddig ült, felállt. Beesteledett, anélkül, hogy észrevette volna s most a bútorok között tapogatózva haladt a csengő felé. Az inas lámpát gyújtott az Íróasztalon, mire fehér, halvány fény világította be a könyves szekrényekkel telt szobát, Mikor ismét egyedül maradt, Íróasztalához ült és könyvébe mélyedt. Az élet pezsgése kint elnémult. Bent nem volt sem küzdelem, sem melegség, mert ebben a birodalomban a korlátlan, rideg valóság és a szenvedéllyel átkarolt tudomány uralkodott. Ä tanár nem hallott csengetést, tehát kellemetlenül hatott reá, midőn az inas jelentette, hogy látogató érkezett. — Ma? ... és ebben az időben? — mormogta. — Különös I . . . Nos, ha már itt van, vezesse be! Nyugtalan tekintettel fogadta az ajtóban megjelenő széles vállu, zömök alakot. — Adolf, már nem is ismersz? ... Én vagyok! — mondta a látogató, hangjában némi izgatottsággal. Futólagos pir öntötte el a tanár arcát. De azután rögtön visszanyerte halvány színét és megcsontosodott vonásait. — Te vagy az Seyling Károly? — kérdezte nyugodt, száraz hangján. B’urcsa, hogy ép ma este kerestél fel! — Igen az vagyok ! . . . Csak ma este érkeztem meg s végre karácsony a béke ünnepe 1 — Hm! . . . Hiszen már régóta békességben élünk! Halottakkal az ember nem szó- j kott csatázni . . . Már pedig te és az a má- i sik, számomra meghaltatok I . . . Ittléted ezen 1 mit sem változtat! — Adolf! Louisa két hónap előtt meghalt 1 A tanár néhány pillanatig néma maradt. Azután még szárazabb hangon, mint előbb, igy válaszolt: — Az az asszony számomra már akkor meghalt, midőn veled elszökött ! ... És te, mit kívánsz tőlem ? — Elhiheted, nem szívesen jöttem hozzád, de utolsó kívánsága ez volt ! Azt pedig teljesíteni akartam . . . És ha már itt vagyok, végleg számoljunk le! Érted, tisztázzuk a rovást ! — Ha épen akarod, nem bánom, bár ami a rovást illeti, amint kifejezted magad — az már régóta tisztái ... A tény az, hogy feleségemmel megszöktél! Üldözésiekre nem gondoltam, mert előttem megszüntetek létezni 1 . . . Azt, hiszem, viselkedésem példás voltl — Édes Adolf, ez mind nagyon szép, de az eleven embereket nem lehet olyan könnyen megsemmisíteni! . . . A tudományban kijavíthatjuk a valót, a példa helyességének kedvéért, de ,az életben nem ! — És ez mit bizonyít? Seyling izgatott lépésekkel fel s alá járt. Azután megállt a tanár előtt: — Amint mondtam, élő embereket nem lehet megsemmisíteni, de még az emléküket sem! . . . Ah, ha ezt megtehetné valaki, én ugyancsak kitöröltelek volna az ő életéből! — Ugylátszik lelkiismereted nagyon nyugodt! szólt vontatva a tanár. — Igen, valóban az, válaszolt Seyling. — Amint mondani szokás, nagyon tág lelkiismerettel bírsz! — Én pedig úgy látom, hogy nálad teljesen hiányzik! A tanár gúnyos nevetéssel válaszolt. — Ha szegény Louise ezt sejtheti. — folytatta Seyling — milyen boldogok lehettünk volna! Emléked mindvégig árnyékként borult lelkére! . . . Ha ez nincs, könnven eltűrtük volna a nehéz küzdelmeket, melyek az uj világban vártak reánk, mert Amerikában sem fekszik arany az ut porában!
