Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-11-30 / 11. szám
Nagykároly, 1913. november 30. Vili. évfolyam. — II. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny ‘ állandó melléklete. Felelős szerkesztő t HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. zerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÁROLyBdN, Jőkay-uícza 2. sz. ! np SIFRT^ I ÁC7| Ó »Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. j ‘ *-‘AöfcLU- ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egves számok nem adatnak el. hl i lii is Kill. Három nagy magyar város -— Arad, Debrecen és Temesvár — küldöttei járultak e héten Tisza István gróf miniszterelnök elé, hogy tolmácsolják előtte küldőik érzését, hazafiui érdemeinek teljes elismerését s a rendületlen hitet és bizalmat államférfiul hivatásának további sikereiben. És átadták neki városaik közönségének hűséges ragaszkodása kitüntető külső jeleképpen a díszpolgári oklevelet. Tisza István miniszterelnök ezt az alkalmat ismét felhasználta arra, hogy mint a múltkoriban a győriek előtt, a három nagy magyar város küldöttsége előtt is hangoztassa a vidéki varosok fejlesztésének, kulturális és kereskedelmi góczpontokká emelésének elodázhatatlan szükségességét és azt, hogy ő ezeknek az országos érdekeknek előbbre vitelén lelkének egész energiájával közreműködik. Örömmel halljuk ezt az igeretet Tisza István gróf szájából, mert jól tudjuk, hogy amit Tisza István gróf mond, az nem szokott üres frázis lenni, hanem olyan megfontolt kijelentés, amelyre mindenha bízvást építeni lehet. Ehhez képest nyugodtak lehetünk, hogy a vidéki városok fellendítésének elve nem hiú porhintés Tisza nyilatkozataiban, hanem kormányzati programmjának, egész nemzet fejlesztő és erősitő politikájának egyik legfontosabb megvalósítandó pontja. Szellemi haladás es anyagi gyarapodás a vá- > rosokban! Ez a miniszterelnök jelszava. Természetes, mindehhez támogatás is ! szükséges, még pedig nemcsak a kormánynak láinogatása, hanem az összes politikai tényezőknek céltudatos közreműködése, sőt azt lehet mondani, hogy a gazdasági politikára annyira kiható világeseményeknek kedvező alakulása is. Magyarán szólva: ha pénz van, akkor minden van. A városok élete virulásának is ez a tő mozgatója. Ha pénz nincs, hitel nincs; megakad a városok fejlődése is. Egészen érthető tehát, hogy Tisza István gróf éppen a városok küldöttjei előtt tette szóvá azt a szörnyű politikai baklövést, melyet a függetlenségi párt hivatalos vezére, Károlyi Mihály gróf követett el könnyelmű megfontolatlansággal azáltal, hogy egy nagyon olvásott előkelő francia újság tudósitója előtt cudarul leszólta a magyar gazdasági és hitelviszonyokat s szinte arra oktatta ki a francia pénzpiacot, hogy az osztrák-magyar monarchiának ebben Magyarországnak hitelt ne nyújtson. Teljesen érti — úgymond Károlyi — ha a francia pénz visszahúzódnék tőlünk, mert mi azt a pénzt a hármas szövetségből eredő kötelességünkhöz képest éppen a ftanciák elleni hadikészülődés költségeire forditanók. így beszélt és igy íratott Károlyi Mihály gróf egy francia újságba. Valóban érthető a városok küldöttségének felháborodása. mikor ez éretlen nyilatkozatáért a fiatal grófot már-már hazaárulónak kiáltották. Mert ez a meggondolatlan nyilatkozat csakugyan nem egyéb, mint Magyarország pénzügyi helyzetének a külföld előtt való végzetes kompromittálása. Ha éppen a mi saját vezérpolitikusaink ijesztgetik el a külföldi tőke vállalkozási kedvét, akkor azután nem csoda, ha a magyar városok beruházási kölcsönmüveletei nem sikerülnek s pang és megakad minden az egész vonalon. Ha hát nem éppen hazaáruló is Károlyi Mihály e meggondolatlan nyilatkozatáért, de föltétlenül igaza van Tisza István róla alkotott véleményének, hogy az ország valódi éidekeinek felismerésével nagy hijjával van. Károlyi Mihály nagy előszeretettel igyekszik propagandát csinálni a francia barátságnak. Helyes. De annak nem ez a módja, amit ő most könnyelmű kijelentéssel tett. Erre Károlyi nagyon hamar találhat francia irodalmi ismereteiből egy találó mondást: amit ő tett, az már nem is bűn, hanem hiba volt. Hiieiügyünk. Irta: Ullmann Adolf, a főrendiház tagja, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója. Az utóbbi időben gyakran vonnak párhuzamot a jelenleg uralkodó és az 1907. évben fönnállóit pénzszűke között. Nézetem szerint ez mindenképen megokolatlan. Az 1907. év második leiében beállott rendkívüli pénzszűke főleg Északamerikából indult ki, a hol az akkor hatalmasan lüktető gazdasági élet, a vasutalcnak túlhajtott befektetései stb. igen nagy összegeket kötöttek le, úgy, hogy Eszakamerika, amennyire csak lehetséges volt, függő és egyéb kölcsönöket vett föl oly mértékben, hogy a nagy európai bankok a pénznek ezen odairányuló néha erőszakos kiözönlését kénytelenek voltak rendkívüli rendszabályokkal megnehezíteni, sőt egyes esetekben lehetetlenné tenni. Ezzel kapcsolatban Európában is pénzszűke állott be, mely tekintettel a vállalkozások túlkapásaiból eredő egészségtelen hitelmegfeszitésekre, a bizalom megingását vonta maga után és igy a közhitei válságos helyzetét idézte elő. A most Európaszerte uralkodó pénzszűke azonban a mindenütt észlelhető gazdasági föllendülésből ered. Ehhez hozzájárul még valamennyi áruczikk megdrágulása, az ipari vállalkozás és az építkezés terén mutatkozó nagy tevékenység, mely nagy tőkéket köt le, nemzetközi forgalom eddig nem tapasztalt arányokban történő fejlődése, továbbá számos európai állam háztartásának kedvezőtlen alakulása, mely tényezők mind a pénzeszközöknek a forgalomból kivonását okozzák. Tehát mig az 1907. évi állapotok nagyrészt Európán kívül fekvő okokból eredtek, addig a jelenleg uralkodó pénzszükség előidézésében az óvilágrész általános gazdasági föllendülése, vagyis egészséges folyamat játszik mértékadó szerepet. Az I9ü7. év második felében föllépett kedvezőtlen pénzviszonyok számos apró intézménynek, különösen kis pénzintézetnek létét gyökerében támadták meg s élénk emlékezetünkben van még, hogy abban az időben egyrészt az Osztrák és Magyar Bank a lehetőség határáig a hiteleket erősen fölemelte, másrészt pedig a budapesti nagy pénzintézetek bocsátottak a megszorult kis pénzintézeteknek milliókra menő összegeket rendelkezésre. Ha az immár a történelem lapjaira tartozó eseményeket ma utólag higgadtan bíráljuk, akkor — azt hiszem — ahhoz a nézethez jutunk, hogy a budapesti nagy pénzintézetek akkori eljárása nem volt egészen megfelelő és hasonló jelenségek esetleges megismétlődése esetén nem nyúlnának az annak idejen alkalmazott módszerhez. Az 1907. evben Budapesten 42, a szükebb értelemben vett Magyarországon 279, Horvát-Szlavonországban 82, összesen tehát a magyar korona országaiban 408 pénzintézet alakult, részben részvénytársasági, részben szövetkezeti alapon; az utóbbiak száma túlnyomó volt, a mennyiben 247-et tett ki. A budapesti nagy pénzintézetek nyilvánvalóan azon nézeten voltak, hogy az 1907. év vége felé beállott válságos helyzet, a gombamódra elszaporodott kis intézetek alapítása tekintetében egészséges viszonyokat fog te-Mindennemü ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Minta után való festés! Hauffel Sámuei villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: PetöG-utcza 59. sz. Bármily kényes szinü és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittaínak. Plisé-gouvré. Pliish és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
